A Vivicitta után neveztünk be Mátéval a versenyre, amelyen minden évben annyi km-t kell futni, ahány éve Magyarország EU tag, idén tehát 14-et. Az egyre növekvő évszámnak köszönhetően idén először lehetett váltóban is futni, 7-7 km-t. És mivel a vivicittán elmaradt a Máténak ígért 7 km-es futás, vagyis nem maradt el, csak mi nem indultunk, így jó lehetőségnek tűnt, hogy ezt behozzuk.
Akkor még olyan távolinak tűnt, és az volt a terv, hogy majd párszor elmegyünk együtt edzegetni, mert hát mégiscsak ez már azért komoly táv, nem lehet csak úgy odaállni. Aztán valahogy mindig elmaradt, mert Máténak mindig volt más baja, dolga, vagy inkább focizni akart, mint futni, vagy, vagy... szóval nem vitte túlzásba az edzést. Egyszer-kétszer voltunk talán együtt futni.
Aztán jött ez a nagy kánikula, és már az is kérdés volt, hogy én fogok-e bírni futni 14 km-t ebben a hőségben...
szerencsére vasárnapra kicsit enyhült a tűző napsütést. Meleg volt, nem mondom, de nem volt olyan fájdalmas, mint szombaton, és lényegesen jobb volt, mint tavaly ilyenkor, amikor szakadó esőben futottak a futók. Én akkor kihagytam, szerencsére.
Szóval odamentünk a Szabadság térre, ahol a rendezvény zajlott. Innen indultunk, és ide is értünk vissza. Két 7 km-es kört kellett tenni a városban, ebből Máté a másodikat futotta, én meg mind a kettőt, hogy ne kelljen neki egyedül futnia.
1.40. volt a hivatalos szintidő, ( az utolsó rajtolótól számítva) és mivel nem tudtam, hogy Máté mennyire fogja bírni, a hossz és a meleg miatt, így szerettem volna, hogy legyen egy kis ráhagyásunk a második körre, ha esetleg pihennie kell. Így az volt a tervem, hogy én az elejét meghúzom, amennyire tudom, és a végén meg majd lesz valami.
És sikerült is nagyon jól mennem az első 7 km-en, még úgy is, hogy a Margit-hídon nagyon betorlódtunk, és nem volt az igazi a haladás, még így is 40 percen belül jöttem be a váltózónába. Máté már várt. Futottunk tovább. Elmeséltem neki, hogy milyen lesz az útvonal, mire számítson, és javasoltam, hogy elején ne lazsáljunk, mert ott jól lehet haladni, viszont a hídnál úgyis lassítani kell, mert a torlódunk is, meg hát csak föl kell futni arra a fránya hídra.
És végül így is tettünk. A hídon már kérdezgette Máté, hogy mikor lesz frissítés, a híd után, a frissítés után kicsit összeszedte magát, de végig azt mondta, hogy jól van, nem fáradt, de azért a hídon visszafutáskor nem volt őszinte a mosolya. Utána viszont már jó volt minden. 6 km-nél ( neki 6, nekem 13) azt mondta, hogy eléggé megizzadt. 😁 Ezen jót nevettem.
végül nagyon jó idővel értünk célba. Tényleg. Egyedül sem biztos, hogy tudtam volna jobbat menni.
Mondjuk én nem éreztem annyira fáradtnak magamat. Jól esett. Futottam volna még tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése