Sorrendben

Már megint eltelt egy egész hét... egyszerűen nem értem... bár ez rövid hét volt elvileg...
De mi is történt az elmúlt napokban:

1. Múlt szombaton, délelőtt egy kerületi rendezvényen voltunk az iskolásokkal, a Zuglói fesztivál keretén belül megrendezett Patakparti futáson. Ovis távoktól egészen 5 km-ig lehet indulni, de Marcinak nem volt kedve jönni, én meg azért nem futottam, mert elvileg siettünk, és a felnőtt futás elég későn rajtolt, így csak az iskolások futottak. 1 km volt az ő távjuk. Máté nagyon jól futott, ha az első sorból indul, akkor szerintem még nyerhetett is volna valamit, de hát sebaj. Szerintem benne volt az első 10ben, vagy 15ben. Milán is becsülettel célba ért. Neki ugyebár eleve kíméletesen kell(ene) bánni magával, csak hát pont az ő tanítónénije lelkesítette őket be, hogy menjenek a futásra. Egyébként kihagytuk volna. De végülis jó volt.

 Milán és a haverja futás után.

2. Még szombat este lementünk Szentesre. Előtte még a fiúknak muszáj volt tanulni, hegedülni, mert mégiscsak évvége van, vagy mi...

Hétfőn délután jöttünk haza, szakadó esőben. Milánnak így is kijött a szőrallergiája, és két napig még hörgött-orrotfújt. Pánikba is esett, hogy lebetegszik:
- Nem nagyon szeretnék hiányozni az év végi dolgozatokról! - mondta magába zuhanva a konyhaszéken.

3. Kedden reggel a korábbi 7 óra, és a később megbeszélt 9 óra helyett, reggel 8-kor betoppantak a gipszkartonozók, és 2 napig dolgoztak a házon. Leginkább a plafont szigetelték. Aztán jönnek majd még, és csinálják a falat, ahol levertük a vakolatot. Lassan, de biztosan újra látszik a haladás.
Leszámítva, hogy az ablakbeépítéskor nem hozott redőny még mindig nincs felrakva. Sem az ablakpárkányok. De ez igazán részletkérdés. :-)
Az ajtók beépítésre várnak.
A padlólapot megvettük, lerakásra készen állnak.
A csempézés még nem egészen lefutott. Mindig van min elbizonytalanodni, de hamarosan ennek is pontot kell tennünk a végére.
Nem túl jó képek, gyorsan telefonnal kattintottam párat, amikor beszaladtunk szétnézni.

Majdani étkező, teraszajtó, teraszrumli

Barátságosan otthonos, nem?

 Ablakok :-)

Középső szoba

Elvileg ez lesz Máté szobája, az utcára néző. ( és nem kocsmaajtó hahaha)

4. Szerdán berongyoltam a Fundamentához. Vagy az csütörtökön volt? Vittem könyvet, 3 napi hideg élelmet és váltóruhát, mert nehezen szoktam onnan szabadulni. Illetve szabadulni még csak-csak,. sorra kerülni, na az nem megy könnyen. Erre csodák csodája... nem volt szinte senki. Még le sem tudtam ülni, és máris sorra kerültem. Döbbenet.

5. Júniusban esküvőre megyünk. Fogalmam sincs, hogy mit veszek fel. Illetve csak lassan körvonalazódik. Egy szép szandálban gondolkodom, de a világon nincsen olyan, amit megfelelőnek gondolnék. Aztán most, hogy a napokban felpróbáltam egy nyitott orrú telitalpút, amit egész elfogadhatónak véltem, elbizonytalanodtam, hogy lehet, hogy nem is nyitott orrú kéne. Nem tetszettek a kilátszódó lábujjaim. Ellenben nagyon szép tűsarkúakat láttam, bruhahhaa, és kíváncsiságból beleugrottam az egyik kevésbé tűsarkúba. Hát öööö... nem éreztem magam biztonságban benne... mondhatni eléggé komfortzónámon kívül voltam. 😁 De láttam viszont klassz csillogós tornacipőt! Nagyon uralkodnom kellett magamon, hogy ne vegyem meg! Nagyon szép volt :-) És biztos kényelmes is. Nem mertem belebújni. Féltem, hogy nem tudom majd levenni többet.

6. Tegnap délután volt az anyáknapja pótló Boróka piknik a Városligetben. Nagyon izgultam, hogy nehogy essen az eső, mert akkor lőttek a bulinak, de szerencsére megúsztuk eső nélkül. Sőt, olyan meleg volt, hogy ihaj. A gyerekek már reggeli után kimentek, sétáltak, játszótereztek, mi pedig délután csatlakoztunk a bandához. Volt egy kis szülő-gyerek közös játék, jelszámháború, adjkirálykatonát, és persze foci-foci-foci... A gyerekek meg übercukik voltak. Mint mindig.

gólöröm

7. Ma az iskolában volt kirándulónap. Egész délelőtt zuhogott az eső. Milánék le is mondták a repteret, majd pótolják. Ehelyett az osztályban játszottak mindenfélét.
Mátéék viszont egy óvatlan pillanatban elindultak a sportágválasztóra. Nem mondom, volt némi felháborodás a szülők részéről, hogy ekkora esőben minek mennek. Én csak csendesen abban reménykedtem, hogy találnak majd ott is valami fedett helyet, ahol el tudnak lenni valameddig, és nem áznak totál bőrig. Végül valóban így volt, állítólag jól elvoltak a sátrak alatt, amíg nagyon esett, amikor meg már kisütött a nap, akkor még melegük is lett. Máté mondjuk nyakig sárosan jött haza, mert kipróbált valami terepbiciklizést.

8. Mondtam már, hogy Milánt felvették oboára???? Szóval ősztől 2 hangszeresünk lesz itthon. Meg 2-t kell órára is hordani. Szerencsére sikerült Milánnak a Teleki Blankához közeli helyre bekerülnie, és én még vagyok olyan optimista, hogy abban reménykedem, hogy sikerül valahogy szerencsésen összeszervezni majd. Már most látom, hogy  szuper lesz. :-) Milán egyelőre furulyán kezd majd, és egyelőre nagyon lelkes.

9. A hétvégénk megint nagyon durva lesz.
Holnap reggel Milán úszni megy 8.45-re.
10-re Máté hegedülni a  zeneiskolába.
Délután kertiparti egy iskolás cimbi nagypapájáéknál, előtte Máté-Huba-Joci még összedob egy beszámolót James Cookról, amit igazából már csak el kell mondaniuk, mert a szöveget már megírtam, a képeket a tablóhoz kigyűjtöttem, Feri kinyomtatta, nekik  már csak ragasztani kell. ( de hát mikor lenne nekik erre idejük, hátnem? ) Kertiparti után közös BL-döntő nézés. Sose fogunk ágyba kerülni.
Vasárnap délelőtt remélem ki tudok belőlük csikarni egy kis tanulást, hiszen jövő héten év végi dolgozatok minden fronton. Ebéd után Máté szülinapi buliba megy, onnan pedig Fradi-meccsre megyünk. Megint egy hétig fogjuk a hétvégét pihenni. Illetve csak pihennénk. De nem tudjuk. A jövő héten sem lesz szusszanásnyi időnk sem.

Szóval majd jövök! Puszik