Jutalom állatkert

A vivicittás rajtszámokkal együtt idén állatkerti kedvezményeket is kaptunk ajándékba. A  gyerekeknek ingyen belépő, a felnőtteknek félárú jegy dukált, ami nem kis kedvezmény ha a mostani jegyárakat és a gyerekek számát tekintem. 

Így aztán kaptunk az alkalmon, és ha már szerdán úgyis pedagógus sztrájk volt, hát összetrombitáltunk pár cimborát, és suli és ovi helyett az állatkertbe mentünk. Nem járunk mostanában túl sűrűn, amíg az átalakítás miatt be nem zárták a vidámpark helyén a Holnemvolt parkot, oda többször mentünk, mert délelőtti programnak az is bőven elég volt. Így aztán jó sok változás volt a korábbiakhoz képest, és még lesz is, folyamatosan dolgoznak a Pannon parkon, ami majd szakaszosan fog megnyílni. Az első ütem talán idén év végén már kész lesz, de 2019-ig eltartanak a munkák. Láttunk is sok helyen dolgozó munkásokat. Marcit ezek a melós emberek lehet, hogy még az állatoknál is jobban érdekelték. :)

Érdekes volt ez a kirándulás, mindenféle szempontból. Sok olyan állatot láttunk, amit korábban még nem, mert most bementünk olyan házakba is, ahová nem szoktunk. Persze az állatkertben az a jó, hogy mindig mutat valami újat. A gyerekeknek meg egy totális nagy kaland volt az egész, ami leginkább az együtt bandázásról szólt. Ja, hogy állatok is voltak körülöttünk? Hát azokra is rápislantottak, olykor-olykor. 

Amíg a többiekre vártunk, addig megszelidítették a sárkányt.

 Majd mire végre bementünk, akkor a Nagy Tó partján rögtön le is táboroztunk piknikezni. Nem csoda, hogy megéheztek, mentünk már vagy 50 métert is :) Közben megnéztük a pelikánokat, mindenféle gázlómadarakat,  a kacsákat, és már kiskacsák is voltak, és a rengeteg faágon napozó teknősbékát.

Kislajhár kapaszkodik az anyukájába

Ő a sörtés armadilló. Nagyon csúnya szegénykém.

Végre eljutottunk a koala-házhoz is. Én még nem láttam a koalát, a gyerekek már igen, amikor az oviból/suliból itt voltak. Őket nem is hozta lázba, annál inkább a koala ház melletti minijátszótér, ahol megint letáboroztunk, és ettünk-ittunk-ugráltunk.
Amíg a nagyok kint játszottak, mi Marcival megnéztük a koalát. Már amit mutatott magából. Leginkább a hátát. Merthogy hátat fordítva aludt a szentem. Marci pedig sokkal jobban értékelte az oldalsó dhl-es üvegvitrin. (Merthogy a dhl szállította ide hozzánk eme kedves kis jószágokat.)

Így néz ki egy koala hátulról.

Ki mekkorát tud ugrani?

A skacok mindenhová felmásztak, zergemód szelték a sziklás partot fölfelé, megbújtak a bagolyvárban kétszer is, mert az jó móka volt. Mi felnőttek pedig szörnyűlködtünke gy sort az állatkert szerte szétpakolt csilivili lampionfigurákon, amik a sárkány-ünnep részeként egy hónapig díszítik a kertet. Este kivilágítják ezeket a mindenféle kompozíciókat, akkor biztos nagyon hangulatos, de így nappal, a zöldellő állatkert közepén eléggé életidegen volt az a sok rózsaszín és citromsárga állat- és virágkompozíció. 

Egy a sok közül.

 Az elmaradhatatlan tigrismegmászós kép. Sajnos nem sikerült az összes gyereket odaterelni. Valaki mindig megunta a fotózkodást :)

Ami nagyon tetszett most nekik, és látszik, hogy már iskolások, és kívánják az információt, hogy szinte minden kiállítóasztal mellett megálltunk, és szépen elbeszélgettek az ott ülő lányokkal, fiúkkal. Többféle ilyen pult is volt most a Föld napja alkalmából, nem csak a szokásos csontvázas-koponyás, és mindegyik nagyon érdekelte őket. Simogattak pókot, koalaszőrt, néztek kisdenevért, egyik helyen megbeszélték, hogy mit esznek az üvegekben kint lévő állatok, voltak is ott mindenféle hernyók, meg brrrrrr... én nagyon nem mentem oda, túl sok volt ott a pók. Beszélgettek a madármentésről, volt egy kis sebesült kismadár is ott, a néni elmondta nekik, hogy mit csinálnak ilyenkor, hogy gyógyítják. Nagyon-nagyon jó volt! És talán ez volt a legnagyobb előnye is ennek a túrának. És akár beszélhetnék ennek kapcsán az oktatás helyzetéről is, a silány tankönyvekről, az túlhajszolt gyerekekről,  tanárokról, mert annyira látszott tegnap, hogy nem a gyerekekkel van itt a baj, kérem szépen. De nem beszélek. 

Ezek a gyerekek szívják/szívnák magukba az információt, ha hagyják,  ha olyan módszerekkel és azt tanítanák nekik, ami nekik való, és úgy hogy érdekelje őket. Ha kérdezhetnek, ha válaszolnak, ha megfoghatnak, ha érzékelhetik maguk körül a világot. Mert őket minden érdekli! Csak hát a heti 25 óra mellé valóban nem fér bele még egy séta a közeli parkba, hogy megnézzék, hol nő a pitypang, pl.

Alig lehetett őket elcsalogatni a kihelyezett környezetóra pavilonjától, ahol fafajtákat ismertek fel, kiránduló jelekből volt neki memóriakártyás vetélkedő, és óriástársas volt az élővilágról, ahol kérdésekre kellett jól válaszolni,és akkor lehetett tovább menni. Imádták! 

Fa felismerés

Szabadtéri környezetóra

Papírtigrisekkel

Sajnos sok állat nem volt még kint, vagy már ebédidő volt, és azért voltak bent? De annyira elhúzódott az idő a környezetes pultnál, meg korábban a mérges-házban, hogy több házba már nem tudtunk bemenni. Így most kimaradtak a zsiráfok-elefántok-vizilovak, de ezeket meg már úgyis sokszor láttuk. Ja és a nagymajmok. De hátha lesz még idő még egyszer elmenni, ezúttal kevesebb gyerekkel, (mondjuk csak a mi hármunk, az is elég nagy kihívás), és akkor több idő jut az állatokra. Most egy kicsit a bandázás felé is eltolódott a hangsúly, de nem volt ez baj. Sőt. 

Hazafelé még kaptak a fiúk egy-egy fagyit, hátha jobban haladunk. Majdnem 3 óra volt mire hazaértünk. Én nagyon elfáradtam. Marci is. De nagyon klassz volt. :) 

Fárasztó nyárnak nézünk elébe, úgy látom :)