Vasárnap este, amolyan levezetésképpen, a fiúk még kimentek a pályára focizni. Én addig elfutottam kenyérért, majd a pályán találkoztunk.
A focizásnak nehezen akart vége szakadni. Aztán hogy, hogy nem, Milán egyszer csak a focikapunk húzódzkodott.
Először nem találta a fogást, aztán ráérzett, és döbbenetes módon húzta végig magát a kapu tetején. Rémisztő volt nézni, hogy mennyi erő van benne! Én csak tátani tudtam a számat.
És ezt megcsinálta vagy ötször egymás után. ( Én a feléig bírtam elmenni. Egyszer. )
- Most már nem megyek többet, kicsit elfáradtak az izmaim! - mondta az 5-dik után. :)
Ne is mondd, ilyesmit én sem tudok. Én azzal szoktam magyarázni, hogy könnyebb a súlyuk és izé...azt könnyebb tartani. :) Zalán meg húzódzkodni szokott a szőnyegporolón....esélyem sem lesz soha, hogy akár egyet megcsináljak...
VálaszTörlésNekem még a hajszárítás is kihívás, abban is elfárad a karom. :))
Húzóckodni....hehehe. :)
TörlésÉs milyen lazán csinálja!!!! Ez igen, ügyes nagyon! és a másik poszthoz is szólok. a futóteljesítményükhöz külön gratula, pláne focizás után...
VálaszTörlésAzért is gondoltam, hogy én is megpróbálom, mert olyan sittysutty végighúzza magát... gondoltam, biztos nem is olyan nehéz, mint amilyennek látszik. De olyan nehéz!
Törlés