Véletlenek márpedig vannak.
Az történt, hogy vasárnap délelőtt azokkal a barátainkkal találkoztunk Szilvásváradon, akikkel Pesten ismerkedtünk meg, de már pár éve Bécsben élnek, de szombaton pont Ózdon voltak esküvőn, és mi is épp Ózdon voltunk. Hmmm.... Hát nem fantasztikus a csillagok eme együttállása?
Így vasárnap reggeli után autóba szálltunk, és Szilvásra indultunk. Utólag már gondoltuk, hogy abból, amennyit a Szalajka-völgyből ez alkalommal láttunk, annyi erővel akár Ózdon is találkozhattunk volna, de ők mondták előző nap Szilvást, mert nekik az volt betervezve, mi meg csak csatlakoztunk. Az ő két gyerekük közül még a nagyobb is kisebb még Marcinál is, a kicsi pedig egész pici, és ráadásul mindkettő lány, szóval üde színfolt volt nekünk(nekem) egy lányos családba bekukkantani. Nekik is gondolom, hogy legalább annyira volt maradandó a mi 3 fiús életünknek ama szelete, ami az együtt töltött röpke 2 óra alatt megmutatkozott. Marci pl. megtanította Lolinak, hogy kell bottal csapkodni a szemeteskukát, meg bottal kapirgálni a porban, ilyesmik. Állítólag a nap hátralévő részében Loli is minden útjába kerülő dolgot megcsapkodott bottal. :)
Picit sétáltunk a völgy felé, de a kicsikkel nem volt olyan tempós a haladás, hogy érdembe eljutottunk volna bármeddig is. A mieink minden kínálkozó lehetőségnél a patakparton kötöttek ki, és vagy a kezüket lógatták bele, hogy mennyire hideg, vagy dobáltak bele ezt-azt, követ, botot.
Aztán az első büfénél letáboroztunk, és ettünk egy jégkrémet, kifújtuk magunkat, beszélgettünk, majd visszaindultunk.
Egy kislánnyal :)))) |
Ivószünet |
Mi is csatlakoznánk a következő Szilvásozáson :)
VálaszTörlésMindenképp :) Biztos Zizinek is tudnak újat mutatni a fiúk ;-)
VálaszTörlés