Letovicei megálló

Mivel Bouzov elég messze volt Meziricitől, így beterveztünk egy köztes megállót, amit végül hazafelé ejtettünk meg. 

Letoviceről nem sok infót találtam magyarul, mondhatni semmit. Amikor megterveztük googlemapsben Bouzovig az utat, akkor kattintottam rá, hogy mit ad ki, és egy klassz kastélyt találtam a hegy tetején. Aztán pedig egy youtube videót, amit sárkányrepülőről vettek fel, és az egész környék rajta van, és csodaszép. Szóval információnk semmi nem volt, de a képek alapján csábítónak tűnt, úgyhogy beterveztük. Csehországra meg amúgy is jellemző, már amennyit mi tapasztaltunk belőle, hogy minden második falunak van egy impozáns zamek-je ( kastély) egy tó partján, vagy a hegy tetején. Annyi ilyet látunk folyton az autóból! Nem győzzük mondani, hogy húúú, ez is biztos szép hely lehet, meg is biztos jó, itt is megállhatnánk egyszer. 

Továbbá Csehországra az is jellemző, hogy bármerre is indulunk, mindig van valami útlezárás és elterelés, ami rendszerint egy pár méteres félpályás csatornázást jelent, nem többet, de kitesznek a falu elejére egy behajtani tilos táblát, alatta valami információval, amit nem értünk, és kerültetnek 4 falunyit. Most is belecsúsztunk természetesen egy ilyenbe. 

A vár felé menet csak áthajtottunk a városon, nem álltunk meg, viszont szép rálátást kaptunk a várra. Már messziről látni lehetett. Ki is néztük, hogy majd melyik parkolóba fogunk megállni visszafelé.

A kinézett parkolóba aztán nem lehetett a főútról behajtani, így végül az városban is tettünk egy kört. Milcsi aludt, úgy kellett felébreszteni. 

Egy kis hegyi ösvényt választottunk a betonút helyett, ami levágott egy jelentős darabot az útból, viszont eléggé elhanyagolt volt. Szerencsére nem volt túl hosszú, se nem túl meredek, úgyhogy hamar átjutottunk a gázosabb részeken, és onnan már csak felfelé vezetett az út. 

A kastélykapuban a jegyes néni nem engedett át minket a főkapun. Nem derült ki, hogy mi miatt, ő nem értett a csehen kívül semmilyen nyelven, mi nem értettük, hogy ő mit karattyol. Mindenesetre az oldalsó kapuhoz küldött minket, amit nem értettünk, mert ugyanoda vezetett, mint a főkapu, hogy mi értelme volt ennek? sose tudjuk meg. 

Az oldalsó sétány mentén volt egy miniállatkert, egy kis baromfiudvar, egy kis madárketrec,  aztán volt két nandu, pár kecske, kicsik is, bárányok. Marcinak nem is kellett ennél több a boldogsághoz. :) 

A kastélyhoz viszont nem nagyon tudtunk közel kerülni. Kialakításából adódón az a rész, amit az útról lehet látni, a hegyoldal felőli, az csak belülről közelíthető meg. Mi viszont még ha akartunk volna sem tudtunk volna bemenni, mert már késő volt, és ez is csak idegenvezetővel látogatható, mint minden kastély, amivel eddig Csehországban találkoztunk. Kívülről körbejártuk, amennyire tudtuk, a hátsó udvarnál tovább azonban nem jutottunk, de onnan meg nem lehetett kilátni. Sebaj. Ettől függetlenül szép volt.

Hazafelé már naplementében autóztunk. 

Mákföld

A mezirici főtéren aznap este koncert volt, ezt már az első nap kinéztük. Máté fejben is tartotta. Valami fúvószenekar játszott. A nézőközönség erősen nyugdíjas korú volt, eléggé kiríttunk a tömegből, de a fiúknak mindig nagyon tetszik egy ilyen tűzoltózenekarszerű sramlikoncert így megálltunk egy kicsit és hallgattuk.