Focitábor

A héten  focitáborban vannak a fiúk.

Tegnap reggel, mikor ébresztettem őket, Milán kipattant az ágyból, és ajtóból visszafordult:

- Máté, keljél! Menni kell a focitáborba!

A villamoson csöndben zötykölődtünk. Néztem az embereket. a szemben ülő kisfiú, 10 éves forma, a telefonjával játszott. Mentségére sakkozott, úgyhogy magamban felmentettem.

A reggeli csúcs már lement, vagy csak nyár van, és azért voltak kevesebben,  alig lézengtek csak a villamoson. De e közül a pár ember közül is nagyon kiríttam a rövidnaci-ujjatlantrikó kombóban. :( A többnyire csini szoknya-blúz-pántos szandál között eléggé turistának éreztem magamat.

A táborba jókor érkeztünk, lecuccoltunk az öltözőben, a fiúk átvedlettek fociruhába, kaptak egy-egy szalámis szendvicset a mancsukba, meg egy pohár teát, amit cipőkötés közben megettek-megittak. Kicsit meg voltak szeppenve, de aztán Peti bácsi hívta őket, hogy menjenek le a pályára, akkor lelkesen mentek. Kaptak egy-egy labdát a hónuk alá, és se puszi, se pá, már ott sem voltak. 

Pedig szívesen rájuk bíztam volna még vagy ezredszerre, hogy majd edzés után, strand előtt kenjék ám be magukat újra, de gondoltam csak nem bőgetem már le őket azzal, hogy utánuk szaladok :) 

Hát így maradtak ott. 

Peti bácsi és Krisztián bácsi navigálta a bandát, őket ismerik a fiúk, a sulis edzéseket is ők tartották. Kedvesek, aranyosak, és nagyon szépen bánnak a kicsikkel. Van néhány nagyobb fiú is a társaságban, meg néhány hasonló korú kisiskolás fajta, szóval elég vegyes az összetétel. 

Feri ment értük délután. Olyan csatakosan, koszosan jöttek haza, mintha kapálni küldtem volna el őket reggel. Ki voltak purcanva. Máté megszólalni sem bírt, bár ő sosem az a nagy mesélő.

Milánt kérdeztem, hogy mit csináltak.

- Hát mit csináltunk volna, fociztunk, strandoltunk, ebédeltünk, aztán megint fociztunk, meg strandoltunk. 

Szóval vacak napjuk lehetett :)

Máténak estére azért visszatért az ereje, még trambulinozni is tudott. 

Milán viszont már csak tévénézésre volt jó. A változatosság kedvéért biliárdot nézett, de ott is azt kiabálta, hogy "Szép lövés, gól!", amikor eltették a golyót a lyukba. 

Reggel elég fáradtan indultak útnak, mondta is Milán, hogy ő azért még elég álmos, kicsit hisztizett is, hogy neki miért nincs bérlete, mármint buszbérlet, de út közben megbeszélték Ferivel, és mire odaértek lehiggadt. 

Kíváncsian várom, hogy milyen állapotban lesznek ma délután, mert terv szerint még átmegyünk a strandra egy kicsit hűsölni. Itthon a lakásban már csak szaunázni lehet.