Másnap reggel, bár nem volt éppen verőfényes napsütés, de legalább az eső nem esett, ezért délelőtt felsétáltunk a várba.
Mentünk, mentünk, és egyszer csak ott álltunk vár előtt, és olyan furcsa érzés volt bennem, hogy valami nem stimmel. Néztem, néztem, és rájöttem, hogy ősz óta átvakolták a vártorony szép csillogó homokszínű falát, kopott fehérre. Olyan csalódott lettem, mert annyira szép volt olyan szép barnán, ahogy ősszel körbevették a színeslombú fák, ahogy megcsillant rajta a lemenő nap fénye, és ezerfelé szóródott szét. Most meg szimpla fehér. Vagy fehéres.
Mert értem én, hogy le volt már néhol mállva a vakolat, és valamit kellett kezdeni vele. Meg azt is értem, hogy ez a fehéres külső jobban passzol a kastélyépület fehérségéhez. De valahogy mégsem lett szép. Pláne, hogy nem is festették körbe, hanem csak kicsit elöl, kicsit oldalt, olyan szedettvetett az egész, mintha kábé én mentem volna oda egy este, és lemázoltam volna jutok ameddig jutok alapon.
Na mindegy. Jól kibosszankodtam magamat.
 |
 |
| Látszik, hogy oldalt nincs újravakolva. (még) |
A fiúkat meglepetésként érte, hogy a nagy gesztenyefa aljában nem volt egy szem gesztenye sem. Megbeszéltük, hogy a gesztenyék ősszel hullanak le, még fenn vannak a fán. Mire mondta Milán, hogy szerinte már ősz van, mert nyáron nem szoktunk pulóverben lenni. Hát ebben is van egy kis igazság. Tény, hogy a nyár elején a szekrénytetejéről lepakolt nyári cuccaimat nem hordtam az idén nyáron rongyosra.
 |
| Várudvar. Belülről is még barna. |
A fű eléggé vizes volt, nem meglepő módon, de a fiúkat nem lehetett visszatartani attól, hogy ne fussanak 1-2-3 kört a fűben. A vár parkja persze szép volt, szép zöld. Gondolom a nyári esőzés jót tett a fűnek, mi kertünk sem száradt ki az idén, sosem volt még ilyen zöld füvünk nyár vége felé.
Az a baj, hogy a számomra legszebb évszakban, ősszel voltunk itt tavaly, és nekem a parkkal kapcsolatban is hiányzott picit a színes varázslat, ami tavaly annyira elbűvölt. Persze szép volt ez zölden is. Csak hát.... meg aztán amikor a hátam mögé pislantva megláttam azt a fehér tornyot... hát sírni lett volna kedvem....
 |
| Októberben |
 |
| Októberben |
A parkban láttunk egy nyuszit meg egy mókust is. Úgyhogy a fiúk nagyon boldogok voltak.
Visszafelé persze be kellett menni a játszótérre. Csak hát nem maradhattunk sokáig, mert hűvös is lett megint, a kosárhinta vizes volt, a fű szintúgy, nem volt épp egy játszóterezős idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése