A hétvégi kánikulai meleg után hétfőn meglehetősen hűvös reggel ébresztett. Pedig ezer dologra készültünk a fiúkkal, ők meg teljesen be voltak sózva, hogy menjünk a várba, menjünk a játszótérre, menjünk a térre, bárhová is de menjünk. A reggeli izomlázszerű tüneteim aztán szépen elcsitultak, de délelőtt inkább csak kis sétát tettünk a főtér környékén, igazából próbáltam valamilyen boltból alkatrészt szerezni a kávéfőzőhöz, de nem találtam.
Menet közben pedig csak arra tudtam gondolni, hogy milyen fura, hogy pár hónappal ezelőtt Marci ezeket az utcaköveket érintette először a pici lábával, itt tanult meg járni, és milyen boldog volt, amikor a főtér járdáján kiszabadult a babakocsi kötelékéből és mehetett, ahogy tudott. Most meg... rohan, meg nem áll, fölmegy, lejön, és még véletlenül sem fogná meg a kezemet. Szerencsére a tesóiét megfogja, az is több mint a semmi.
 |
| 2013. október |
 |
| 2014. augusztus. Igen, augusztus. Papíron nyár van. |
Aztán délutánra, ahogy várható volt eleredt az eső. Azt hiszem az idei nyár legtöbbet hordott ruhadarabjai a gumicsizma és az esőkabát. Milyen jó, hogy indulás előtti utolsó nap még vettem a Milánnak és Marcinak egy-egy új darabot! Máté csak azért nem kapott, mert nem volt a méretében, így ő szegény még a régit hordja, duzzog is miatta, érthető módon. Igaz, nem kicsit rövid már az ujja, de még hordható, jobb híján.
Mivel nem esett még annyira, és a fiúk meg be voltak zsongva, ezért esőmenőt húztunk, és tettünk egy kört a városban. Nem csináltunk semmit, csak megnéztük a vizet, a kacsákat, már amelyiknek nem volt több esze, mint nekünk, és kint volt az esőben, mert többségük a híd alá húzódott, a fiúk meg őrültködtek az esőben. Marci baromi mókás az új kabijában, pláne ha még bohóckodik is hozzá, akkor teljesen olyan, mint a kabátján lévő kismajom. Meg is mosolyogták jó alaposan, mind a 10 ember akivel esőben a városban találkoztunk.
 |
| Nyomokban én is fellelhető vagyok a képen :) |
 | |||
| Masíroznak a katonák |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése