Dinóparkban

A dinó téma mostanában nagyon felkapott lett. Nem csak családi szinten, bár ott pont ugyanannyi figyelmet kapnak a fiúktól a dinoszauruszok, mint bármi más, tetszenek nekik, érdekesnek találják, de nem e körül forog minden gondolatuk. Persze mindig nagy ováció van, ha éppen találkozunk valahol egy dinoszaurusszal. Mostanában otthon is egyre-másra nyílnak a mindenféle dinós kiállítások, dinó parkok, de mi  nem voltunk egyik ilyen helyen sem. A Millenárisost kicsit drágállottam, és azt is hallottam több helyről, hogy ennyi pénzért azért nagyobb durranást vártak, a Rezi Dinóparkot meg nagyon messzinek találtuk amikor a Balatonnál voltunk. 

Nekünk egészen Csehországig kellett jönnünk, hogy elmenjünk egy ilyen helyre. 

Több dinópark is van az országban, nekünk a Vyskov-i esett a legközelebb. A Macocha szakadéktól fél órát kellett még menni. Ez pont elég volt a skacoknak, hogy a hegyi kirándulás után kicsit szusszanjanak, és elaludjanak az autóban. 

Azt olvastam, hogy a Vyskovi Dinópark benne van az térség 5 leglátogatottabb helye között, ezért gondoltuk, hogy akkor biztos ki lesz majd táblázva, hogy merre kell menni, mert bár a honlapot megnéztem, de a címet nem írtam ki. Nem vagyok mostanában topon, na. 

Keringtünk egy kicsit a városban, míg végül leparkoltunk, és Feri a gps-ben próbálta megkeresni a helyet, én meg elszaladtam a turistairodába, ahonnan hoztam egy szórólapot, és végül csak odataláltunk.
A Dinópark az az állatkert részeként  működik, de nem egy helyen vannak, hanem Dinó-expressel szállítják az embereket az város egyik végéből a másikba. De mi ezt akkor még nem tudtuk, így elindultunk az állatkerti részben körbe, hogy majd csak rátalálunk, de csak nem akartak szembe jönni azok a fránya dinók. Ekkor vettem elő a térképet, amit a bejáratnál vettem magamhoz, hogy megnézzem, és akkor rájöttünk, hogy hogy is van ez.
Az állatkert inkább háziállat park volt, nem voltak benne extra állatok, csak amolyan háztájifélék, néhány tevétől eltekintve, de hát valahol az is háziállat.

Marci, a lelkes nyuszietető

 A dinó-express megállójában éppen bent állomásozott egy busz, amire gyorsan felpattantunk. Sajnos ez sima busz volt, nem az a jó kis vagány szafarivonat, ami még járt a két hely között. A dinó park önállóan nem is látogatható, csak így, az állatkerten keresztül. Amikor a busz begurult a város túlsó végében lévő parkba, a nagy fakapu bezáródott mögötte.

A park nagyon jól meg van csinálva szerintem, nagyon zöld, egészen bent van az erdőben, és itt-ott le van rakva egy-egy dinó. Nagyon sokféle volt, kisebbek, nagyobbak, óriásiak, vízben élők, repülők, bébidinók. Volt amit meg lehetett közelíteni, de olyan is, ami körbe volt kerítve, és nem lehetett bemenni. Milán minden ilyen tiltó táblánál megkérdezte, hogy oda mi van írva.
Némelyik mozgott is és hangot is adott, az egész park csak úgy zengett a dinoszaurusz üvöltéstől. Ezekről Milán maximálisan elhitte, hogy ezek élnek, és nem is mert közel menni hozzájuk, nehogy megegyék.
Bár én nemigen értek a dinókhoz, de szerintem nagyon jól meg voltak csinálva a szobrok. Nagyon jól éreztük magunkat, a fiúknak meg persze nagyon tetszett.

Volt egy játszótér is, ahol volt dinós mászóka, dinós csúszda, egy fekvő dinó hátán és nyakán lehetett lecsúszni, a homokozóban pedig leleteket lehetett keresni.

 A legeslegjobban nekem a akváriumos mozi volt, ami nagyon-nagyon élethű és izgalmas volt. Egy hajó fedélzetére kerültünk, és úgy úsztunk, szembe jöttek a halak, meg mindenféle élőlények, közben a kapitány mutogatott, és néha megrázkódott a talaj a lábunk alatt. Nagyon rövid kis filmecske volt, 7 perc, sokkal tovább is tudtuk volna nézni, még Marci is, aki egy pisszenés nélkül ülte végig az egészet, pedig ő az elején már le is kapta magáról a szemüveget.

Visszafelé pont lecsúsztunk a kisvonatról, mert már megtelt, mire oda értünk, így megint a busz jutott nekünk. De nem akartunk már még egy kört várni, pláne, hogy nem is volt biztos, hogy a vonat megy még egy kört, mert már záróra felé járt az idő.

Nagyon jó volt, hogy eljöttünk, nem gondoltam hogy ilyen jó lesz!
Az állatkertnél még vettünk egy csavaros fagyit, ez most a sláger a fiúknál. Aztán siettünk haza, mert Meziriciben éppen aznap este lépett fel a színpadon az Olomuci Katonai Fúvószenekar, és még bele akartunk pislantani.

Marci táncra is perdült Milánnal :)

Este pedig itthon folytatták a zenélést.

Hullafáradtak voltunk mindannyian a hétvége után. Másnap reggel igazi izomlázzal ébredtem, pedig újabban sosem érzek ilyesmit még futás után sem. Úgy dőltünk be az ágyba, mint a fa.