Sétálgat

Két hét se kellett neki, hogy a lépegetésből sétálgatás legyen. Lakáson belül már legtöbbször kétlábon közlekedik, néha még megtámaszkodik, néha-néha még leereszkedik kiskutyába, de egyre többször azt  látom a szemem sarkából, hogy a kis tappancsain vonul egyik szobából a másikba. Imádnivaló! Ő pedig  borzasztóan élvezi, és egyre ügyesebb. Már nem csak a lendület hajtja, hanem tudatosan lép, megáll, ha kell, vagy megfordul és a másik irányba indul, leguggol és felvesz valamit, majd továbbmegy.

Hát ez is eljött. Nem tudok az érzéseimre kellően jól passzoló szót találni. Egyik szemem sír, a másik meg nevet.

Nem a legjobb felvétel, mert éppen kintről jöttünk be, és bepárásodott a lencse, de annyira aranyos volt, hogy nem akartam holmi homályos lencse miatt kihagyni a lehetőséget.



Itt pedig egy térképet ragadott magához, amit aztán szétbontott, de ez nem zavarta a haladásban.
Amúgy még mindig kell, hogy legyen valami kapaszkodó a kezében, mindegy mi, egy kis darab papír, vagy egy duplókocka, vagy valami ruhadarab, mindegy, csak legyen valami.