Kedden nagyon szép napos idő volt, amit jól ki is használtunk, és délelőtt is, és délután is hatalmasat sétáltunk. Délelőtt csak egy laza boltos-folyópartos-kacsaetetős sétát tettünk. A fiúk észrevettek kacsapárt, és meg akarták őket etetni. Az első kiflimorzsára viszont a világ minden tájáról odasereglettek a kacsák, és csak jöttek, jöttek ki a partra, és nagyon pofátlanul kérték a skacoktól az elemózsiát. Addig-addig csipegették nekik, hogy végül alig maradt a kezükben valami. Milán jól meg is haragudott rájuk, mert megették a kiflijét :) Próbálta elhesegetni őket, hogy most már hagyják békén, de ezek a büdös kacsák csak caplattak utánunk.
Délután pedig a fejünk fölé magasodó várba mentünk sétálni, vagyis annak a parkjába. A vár, egy sziklára épült, és 1415-ben itt gyűltek össze a morva urak, hogy tiltakozzanak Husz János bebörtönzése ellen. A vár mellé a 16.században egy kastély is épült, amelyhez számos legenda fűződik, mint pl. a "feneketlen" kútját állítólag az ördögök ásták. A kastélyban ma múzeum van, eredeti bútorokkal, de csak hétvégén van nyitva.
A vár belső udvarán áll néhány gesztenyefa, amiről rengeteg gesztenye hullott le, és még folyamatban is volt. Erősen kellett figyelni, nehogy a csapásirányba álljunk, mert csak úgy potyogtak le a gesztenyék. A fiúk persze őrült gesztenyegyűjtésbe kezdtek, és hipphopp teliszedték a babakocsi alját. Volt némi sértődés, amikor a felét kipakoltattam velük, és igazából a másik felére sincs itt nagy szükségünk, de ahhoz mindenképpen ragaszkodtak, úgyhogy vennem kell majd fogpiszkálót! Az udvaron viszont egy tízévesforma kisfiú kosárba gyűjtötte a gesztenyét, és valami sufniba hordta be. Miután a fiúkat letiltottam a további gyűjtésről, mondtam nekik, hogy ha ragaszkodnak ahhoz, hogy szedni akarnak gesztenyét, akkor segítsenek a fiúnak, és rakják a kosárba. Segítettek is, és még segítettek is volna, ha én el nem unom magamat idő előtt.
Nagy nehezen tovább indultunk, és elmentünk egy kis halastó mellett, amiben volt aranyhal is, majd átmentünk egy hídon, ahonnan jó rálátás volt a várra. Máté mindenképpen fényképezni szeretett volna, hát fényképezett néhányat, a sétáló kutyától elkezdve mindent :) Mondjuk a kutyus tényleg aranyos volt.
A hídon túl pedig ott fogadott bennünket a hatalmas őszi park, a hulló falevelekkel, a csodás színekkel, a fák között még melegen odasütött a nap.... hát itt elidőztünk kicsit. Sütkéreztünk, mint a gyík a kövön, a fiúk leveleket rugdostak, majd kupacokat építettek belőle, majd egymást kergették, majd összevesztek, Marci is kikívánkozott, hogy a saját kezével érinthesse a faleveleket.
A kert másik végén jöttünk ki, egy kiskapun, és valójában fogalmam sem volt, hogy most hol is vagyunk igazából, csak elindultunk lefelé az úton, amiről úgy gondoltam, hogy irányba visz, és pont szembe jött egy játszótér, amit a fiúknak mindenképpen ki kellett próbálniuk, mert egy kalózhajó formájú faszerkezet volt a közepén.
A játszótéren nem volt nagy tolongás, nem úgy, mint nálunk, otthon. Rajtunk kívül még egy anyuka volt ott a két kisgyerekével, és senki más. Fura, hogy míg nálunk annyira nagy hagyománya van a délutáni játszóterezésnek, pedig mi is elég kertesházas részen lakunk, addig máshol teljesen kihaltak a játszóterek. Pl. Fr. országban sem volt nagy tumultus.
A nagy hintába pedig mindannyian elfértek. Marci majdnem el is aludt benne:)
Mennyi szép helyen jártok :) Szuper, hogy a fiúk is ilyen jól bírják :) Persze ha ilyen szép az idö, akkor egyszerübb :)) CSak megsugom, hogy itt esett a hó, fehér minden, az ösz valahogy kimaradt... két hete forró fehér homok, ma pedig jeges hideg fehér hó... hat szerintem kitalálod, melyiket szeretem jobban....
VálaszTörlésRemélem, ez még csak a kezdet, bár itt is romlik el az idő, sajnos.
VálaszTörlésNektek azért ez elég éles váltás, még akkor is, ha mindkettő fehér. Majd legközelebb nem mentek télen a nyárba nyaralni ;-)