Szájról-szájra

Többek között azért sem szeretem, amikor olyan gyenge vagyok minta harmat, és szinte csak a túlélésért küzdök, mert ilyenkor az életkedvemerőm mellett jelentősen megcsappan a humorérzékem is, amire viszont nagy szükségem van/lenne a hétköznapokban egy négyésféléves és egy kétésféléves mellett. Itt rögtön a tegnapi nap, amikor az oviból hazafelé jövet azon az 50 méteres távon fennhangon ordibálták mind a ketten hogy  Esik a hó, fingik a ló, seggen csúszik az igazgató örökbecsűt, tovább színesítve a már eddig is oly színpompás palettájukat. Igazából már vártam is, hogy mikor bukkan majd fel a ovi éterében a fenntemlített, és csodálkoztam is, hogy eddig még nem hallottam, hát most tessék... Milán nagyjából 3 mp alatt magáévá tette a versikét, miután Máté az ovikapuban volt szíves megállítani egy szóra, hogy 

- Várj csak Milán, mondok neked valamit! 

és ezt mondta. 

Szóval ezt skandálták hazáig torkukszakadtából, és nem érdekelte őket egyáltalán, hogy hányszázszor kérem őket, hogy hagyják abba, csak mondták-mondták. 

Aztán később azon kezdtem gondolkodni, hogy  hogy a fenébe tudnak fennmaradni a nagyvilágban ezek a buta versikék,  mert emlékszem, hogy ezek már az én időmben is irtó viccesek voltak, és gondolom az előtt is, mert mi is csak megtanultuk valakitől, meg azok is, meg azok is.... Szóval azon gondolkodtam, hogy ha azt feltételezem, hogy egyik szülő sem a fenntemlítettel kezdi meg a gyerekek mondókázását, hanem a csipcsipcsóka és társaival, akkor hogy lehet az, hogy ezek évtizedek óta megállják a helyüket, míg egy anyáknapi-karácsonyi-mikulásos versre gyakorlatilag már másnap nem emlékeznek, de egy év múlva tuti nem. Sőt, azok biztos nem is másznak pillanatok alatt a fülükbe.

És akkor elképzeltem, hogy milyen lenne, ha mondjuk az oviból kifelé jövet mondjuk a Talpra magyart szavalná minden óvodás fennhangon:) Vagy bármi mást. Szerintem akkor is legalább ennyien megbámulnának bennünket, mint ahányan tették ezt tegnap ki ezért, ki azért. 

Holnap lesz az utolsó nap az oviban, aztán vége a kiscsoportnak, és jön a középső majd a nagycsoport. Én pedig kíváncsian várom, hogy melyik évben fog felbukkani az életünkben a Petőfi Sándor gatyában táncol... kezdetű hasonlóan vicces remekmű:)