Rájöttem,
hogy Máté nyafogása sokszor csak álnyafogás, igazából csak azért
nyafog, mert ölben akar maradni. De hát ez nem megy, és ezt ő is tudja
már. Persze ha valami baja van, nyilván ölbe veszem, megszeretgetem, de
utána visszateszem vagy a szőnyegére, vagy a foteljébe. Ilyenkor
szemrehányóan néz rám, C betűt formáz a szájából, majd sír egy picit.
Ilyenkor előveszem neki sorra sz állatait, a nyuszit, az egeret, az
elefántot, a macit, és ha még mindig nyafog, akkor jön a vésztartalék, a
déditől kapott csodacsiga. Ez eddig minden Mátébajra gyógyír, csak
megrázom előtte, és máris fülig ér a szája. A Csiga mindenféle
színekben pompázik, csörög keze-lába-farka, és a háza is, és darabokra
lehet szedni. Ezt a funkcióját egyelőre nem használjuk, csak a csörgést.
Azt is nekem kell kiviteleznem, mert Máté ugyan megfogja a dolgokat ha
odateszem a kezéhez, de rázni még nem tudja. Így esténként Máté ül a
foteljében, én az ágy szélén, és kitartóan mozgatom neki a csigát, akár 1
órán át is. Ő meg mosolyog és beszél, és kalimpál, és szét lehetne
puszizni.
Tegnap
este majdnem megszakadtunk a nevetéstől. Fürdés után látszott rajta,
hogy még nem álmos, így még visszatettem játszani. Olyan hévvel rugdosta
a fotelon a figurákat, és közben úgy koncentrált csücsörített szájjal,
hogy nagyon mókás volt.
Máté és a csiga farka:
A kis nyálaskezű:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése