Hú, azt gondoltam , hogy 3 együtt töltött hónap után, már nem tud meglepetéseket okozni.....
Tud.
Csak arra tudok gondolni, hogy a hirtelen beköszöntő hidegfront volt az
oka annaka kismalac által is megirigyelendő visításnak, amit tegnap
délután kaptunk egyszem fiunktól. A hidegfront mindig kiüti, és tudom,
hogy ilyenkor egyetlen gyógyír a bajra anya ölében csücsülni, és onnan
szemlélni a világot. Hát most ez sem jött be, bármit, de tényleg bármit
csináltam, Máté csak visított, visított, és nem hagyta abba. Illetve
abbahagyta, kb. 2 órás folyamatos üvöltés után, amikor gondolom már
elfáradt, és mély álomba zuhant. Reméltem, hogy éjszaka kialussza magát,
de felkészültem, hogy nem lesz könnyű estént, ilyenkor sosem az, mert
nyugtalanul alszik, sokszor felriad, meg kell vigasztalni, szeretgetni.
Negyed 4ig nem volt baj, na de aztán.... Röpke 1 órás alvás után, fél
5kor sírva ébredt, és előadta a tegnap délutáni műsor második/sokadik
felvonásást. Végül Ferinél álomra hajtotta fejét egy újabb 1 órás
visítás után.
Ma egyelőre még nincs gáz. De mindenre fel vagyok készülve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése