Tegnap kapta Máté a második oltását. 12.45-re volt időpontunk a
doktornénihez. Ide kell menni a közelbe, kb. 10perc séta, még kocsival
is. Plusz rászámoltam 10 perc Mátényugtatást az ajtónk előtt útra
készen. Így kb. 15-kor indultunk itthonról. Persze volt sírás, a kabát
és a sapka még mindig fáj neki, de egész hamar megnyugodott és elaludt.
Olyan szél volt, hogy voltak szakaszok, ahol alig bírtam tolni a kocsit,
ill. toltam, de csak álltunk egy helyben. Máté meglepően jól tőrte,
aludt mint a bunda. kb. 35-kor értünk oda, rengeteg ember, gyerekek
rohangálnak, de nem aggódtam, hát időpontunk van, és ez a 10 perc pont
elég arra, hogy Manót kihámozzam a kocsiból és a megszabaduljunk a
ruháitól. Ha,ha...., csakhogy jött egy asszisztensnő, aki elkérte a
kiskönyvet és közölte fogalma sincs mikor kerülünk sorra, mert a
doktornő még a beteg oldalon van. Máté ekkor már ébren volt, és ilyenkor
mindig olyan mint egy időzített bomba, bármikor rázendíthet, és akkor
itt a világvége. Mondta a kedves néni, hogy addig ő megméri a manónkat,
hogy haladjunk. Így is tett. Van egy 5800g-os (3070g-al született), 60
cm hosszú (53 cm volt valaha) Máténk, a fejkörfogata 41cm (ez 31 cm
volt), a mellkasa pedig 40 cm( ezt pedig nem tudom). Szóval szépen
növöget, gyarapszik. Ezután több mint egy órát vártunk, mert még fél
órát vártunk a doktornőre, és kb. 5-en voltak előttünk. Az én kis Manóm
jól tűrte a várakozást, nézelődött, bámészkodott, összebarátkozott a
mellettünk váakozó Gergővel, és lenyűgözték az ismeretlen fények. Azért
egy idő után már kezdtem ingerült lenni, mert bárhogy is számoltam
közeledett az etetés ideje, és Máténak elég stabilan jelez a pocakja 3
óránként. Aztán végre sorra kerültünk, doktornéni alaposan megnézte
Mátét, aki mikor a hasát tapogatta mosolyáradatban tört ki. Nekem is
mindig ezt csinálja, amikor a pocakját masszírozom, vagy fürdetésnél,
gondolom csikis neki. A végén kapta a szurit, amit hang nélkül tűrt , én
meg csak olvadoztam, milyen ügyes, milyen hős. Csak az öltözésnél tört
el a mécses, de ezt már megszoktam. Kicsit sírdogált hazafelé menet,
aztán szépen elaludt. Kicsit nyűgös volt estére, de nem volt vészes, 8
után elaludt, és nem is ébredt fel csak 1/4 5kor. Ekkor én már azt
hittem reggel van, olyan kipihenten keltem. Szegénykém még most is
alszik, olyan aranyos. A múltkor is ez volt, hogy oltás után olyan
nagyot aludt. Én kis hősöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése