Délelőtt a teraszon

Képek

Sportosan:

Két kézzel a szájban:

És két ujjal:

Teraszon a napsütésben:

Vásárlás, főzés, vendégek

A tegnapot az Árkádba kezdtük, mert intersparba akartunk menni. szerencsére nem kellett olyan sok minden, mert volt itthon ebédnek való, . Mátéval nem egyszerű a vásárlás, mindig kimarad egy-két dolog, mert ha alszik, akkor azért rohanunk, hogy fel ne ébredjen, ha meg ébren van, akkor azért hogy nehogy elkezdjen sírni. Szóval mindenképp rohanás. Hol van már az a régi szép idő, amikor sétálgatva a sorok között tanakodtunk, hogy éppen melyik fajta teát, mosóport, stb... vegyük. Tegnap Máté is szemtanúja akart lenni a vásárlásnak, mert amint beléptünk kipattant a szeme, de nagyon aranyosan bámészkodott, mindenre rácsodálkozott. Szerencsére nem volt nagy tömeg, mert attól mindig kiakad, így békésen elvolt, a fények, főleg az ismeretlenek még mindig lenyűgözik. Mivel ilyen jó volt átmentük még dm-be is, met volt még egy 50%-os smink kuponom, amit nem akartam veszni hagyni, bár most nem fogy annyira, de gondoltam, majdcsak elfogy valamikor. Huggis-t is akartam venni, mert már nagyon fogy a régi, és éjszakára meg sétához ezt használjuk, de most lépnünk kel ebben is egy méretet, és úgy átszik a város összes gyereke 5 és 9 kg között van, mert ez a méret nem volt se most se a múlt héten. De mivel nem tart ki még egy hétig a meglévő készlet, elmentünk a mexikói útra, reménykedve, hogy annak talán nem olyan nagy a forgalma, mint az árkádosnak és lesz pelus. És igen, jól gondoltuk, volt! Árkádtól a Mexikói útig persze üvöltés volt, ilyenkor én mindig azt javoslom vegyük hazafelé az irányt, és ne kínozzuk szegény gyereket, de most muszáj volt pontot tenni a pelusügy végére, így nem engedtem. Odaérve Feri gyorsan beszalad, én meg megringattam a hordozóban, és két perc múlva álomba is zuhant.

Itthon gyorsan nekiláttam az ebédnek, nálunk már szokássá vált, hogy a vasárnapi ebédet szombaton esszük meg, valahogy szombaton mindig több idő van főzőcskézni, így húsleves volt, meg brokkolis besameles pulyka. Gyorsan összedobtam egy muffint estére, és mire kész lettem hulla voltam. Matyi eközben nyűgösködött, elaludt, felébredt, de nem akart az ágyában lenni egyáltalán, eléggé aggódtam, hogy megfújja az esti összejövetelt a nyűglődésével, de szerencsére sikerült ölben annyit aludnia, hogy ne legyen semmi baj. Aranyos volt nagyon, amikor már fáradt, akkor is jól elvolt ölben.

Mivel még nem aludt, amikor elmentek a fiúk, gondoltuk csinálunk egy relaxfürdetést, hogy elaludjon. Nagyon édes volt, mert úgy elernyedt, hogy olyan volt mint egy rongybaba, és már csukódtak le a vízben a szemei. Kapott még egy kis deszertet fürdés után, és 5 perc múlva már aludt is. És egész jól aludt, reggelizett, és most megint alszik.

Most meg szép napos idő van, de Feri kertészkedni akar, úgyhogy sétálni lehet nem megyünk, csak kiköltözünk a terszra. aztán remélem Matyi nem fogja bojkottálni a terszozást.

Szokásos nap

Azt hiszem visszatértünk a régi eseménytelen napokhoz, Máté úgy-ahogy rátalált a régi bioritmusára, és így minden hepi. Egy valami van, amit nem tudok hová tenni, hogy tegnap és tegnapelőtt is sírásba torkollott a fürdés. Pedig kicsit előrébb is hoztuk tegnap, mert láttam, hogy kezd fáradni, és reméltem, hogy elkerülhetjük a sírást. De nem olyan igazi sírást kell elképzelni, hanem csak amolyan sopánkodást, és ilyenkor olyan kis szánalmasan tud nézni. Feri szerint lehet, hogy már a foga miatt sír. Hát lehet, de én nem érzek semmilyen duzzanatot az ínyén. Tény, hogy nagyon rakosgatja a szájában a kezét, nem csak simán szopja az ujját, hanem a kis ujjacskáit teszi ide-oda. Biztos érez ő már valmit odabent, ami eddig nem volt ott. Én úgy képzelem olyan ez neki, mint amikor betömik a fogamat, és érzem, hogy valami nem stimmel, és ösztönösen mindig odateszem a nyelvemet. Kicsit félek, hogy mi lesz, ha tényleg elkezd nőni a foga, még alig hevertük ki a hasfájást, és végre ezen a téren nyugi van, erre tessék...

Végre újra minden csatornát tudunk nézni a tvben, mert ma itt volt a digitv-s bácsi és kicserélte a beltéri egységet. Valószínő a múltkori nagy szélviharban történt vele valmi, mert onnantól nem volt jó némely csatorna, köztük a sport1-2, amit én még csak-csak tudtam nélkülözni, de Feri igen nehezen, és hát itt az újabb szezon, szóval ez kellett, hogy ez is el legyen intézve. Juhé!

Második oltás

Tegnap kapta Máté a második oltását. 12.45-re volt időpontunk a doktornénihez. Ide kell menni a közelbe, kb. 10perc séta, még kocsival is. Plusz rászámoltam 10 perc Mátényugtatást az ajtónk előtt útra készen. Így kb. 15-kor indultunk itthonról. Persze volt sírás, a kabát és a sapka még mindig fáj neki, de egész hamar megnyugodott és elaludt. Olyan szél volt, hogy voltak szakaszok, ahol alig bírtam tolni a kocsit, ill. toltam, de csak álltunk egy helyben. Máté meglepően jól tőrte, aludt mint a bunda. kb. 35-kor értünk oda, rengeteg ember, gyerekek rohangálnak, de nem aggódtam, hát időpontunk van, és ez a 10 perc pont elég arra, hogy Manót kihámozzam a kocsiból és a megszabaduljunk a ruháitól. Ha,ha...., csakhogy jött egy asszisztensnő, aki elkérte a kiskönyvet és közölte fogalma sincs mikor kerülünk sorra, mert a doktornő még a beteg oldalon van. Máté ekkor már ébren volt, és ilyenkor mindig olyan mint egy időzített bomba, bármikor rázendíthet, és akkor itt a világvége. Mondta a kedves néni, hogy addig ő megméri a manónkat, hogy haladjunk. Így is tett. Van egy 5800g-os (3070g-al született), 60 cm hosszú (53 cm volt valaha) Máténk, a fejkörfogata 41cm (ez 31 cm volt), a mellkasa pedig 40 cm( ezt pedig nem tudom). Szóval szépen növöget, gyarapszik. Ezután több mint egy órát vártunk, mert még fél órát vártunk a doktornőre, és kb. 5-en voltak előttünk. Az én kis Manóm jól tűrte a várakozást, nézelődött, bámészkodott, összebarátkozott a mellettünk váakozó Gergővel, és lenyűgözték az ismeretlen fények. Azért egy idő után már kezdtem ingerült lenni, mert bárhogy is számoltam közeledett az etetés ideje, és Máténak elég stabilan jelez a pocakja 3 óránként. Aztán végre sorra kerültünk, doktornéni alaposan megnézte Mátét, aki mikor a hasát tapogatta mosolyáradatban tört ki. Nekem is mindig ezt csinálja, amikor a pocakját masszírozom, vagy fürdetésnél, gondolom csikis neki. A végén kapta a szurit, amit hang nélkül tűrt , én meg csak olvadoztam, milyen ügyes, milyen hős. Csak az öltözésnél tört el a mécses, de ezt már megszoktam. Kicsit sírdogált hazafelé menet, aztán szépen elaludt. Kicsit nyűgös volt estére, de nem volt vészes, 8 után elaludt, és nem is ébredt fel csak 1/4 5kor. Ekkor én már azt hittem reggel van, olyan kipihenten keltem. Szegénykém még most is alszik, olyan aranyos. A múltkor is ez volt, hogy oltás után olyan nagyot aludt. Én kis hősöm.

 

Nem is volt olyan rossz

Mindenre fel voltam készülve az éjszakával kapcsolatban, de végül nem volt olyan rossz, sőt... Persze kakimanóval nem sikerült tegnap megbírkózni, így tartottam tőle, hogy szenvedés lesz alvás helyett. De nem, Máté fél 12 után csak fél 5kor ébredt, igaz utána 6kor megint és akkor már küzdött rendesen, de jól esett az alvás, és most olyan fittnek érzem magam. Manónak reggelre sikerült elvégezni a dolgát, a nyugifotel segítségével. Sokszor bejön ez a trükk.

Délben oltásra megyünk, a múltkorit jól viselte, remélem most sem lesz baj, bár most fáradtabb szerintem az utazás miatt.

Húsvét

Nem is igazán a húsvéton volt az idén a hangsúly, hanem azon, hogy most először vittük a nagyszülőkhöz Mátét. Az előző heti másik nagyszülős látogatás nagyon jól sikerült, Máté mintagyerek volt, aztán ugye jött ez a nyafogásban bővelkedő hét, ami az idő miatt is volt részben, meg gondolom kizökkent a bioritmusa is egy kicsit, szóval kicsit aggódtam mi lesz, de hát nyakunba vettük az országutat. Az odaút olyan volt mint egy álom, Máté végig húzta a lóbőrt, így én szinte végig ülhettem elől, ahol egy idő után elfogott az aggodalom, hogy miért nem ad egy hangot sem a a gyerek. Mondtam is Ferinek, hogy most azonnal álljunk meg, mert mi van ha magára húzta a takarót, vagy valami baj van vele. Nem volt, egyszerűen csak aludt.

Aztán a hétvége nagy része rokonlátogatásokkal telt, bemutattuk a mi Matyinkat. Mindenkit elvarázsolt, mert olyan kis beszédes volt. Csak néha nyőgösködött. Aztán vasárnap estére persze lefáradt, és megint előhozakodott a kismalac-hangjával, így muszáj volt bepakolni a babakocsijába és kivinni a levegőre. Persze sírt. Aztán elhúzott mellettünk egy vagány motoros, aminek a hangja Mátéba fojtotta a sírást, és mélyálomba zuhant. (Ezúton is köszönet neki) Összeségében jól telt a hétvége, Matyi sem volt olyan rossz, a nagyszülők örültek, kényeztették, ő békésen tűrte. És még pihentünk is egy kicsit.

Ma délelőtt jöttünk vissza, megint aludt az úton, csak egyszer kezdett el keservesen sírni, de egy kis ringatás után újra elaludt. Csak egy dolog aggaszt, hogy a reggelre várt kaki nem nagyon akar megérkezni, úgyhogy lehet, hogy ma nehéz esténk lesz, vagy nehéz éjszakánk?

Fordulat

A napunk végül jobb lett, mint gondoltam, és vártam, én sem voltam olyan rosszul, és Matyika is egész jó volt. Olyannyira, hogy ma végre sikerült neki átfordulni a hasáról a hátára, majd ezen felbuzdulva a hátáról a hasára, majd mindezt mégegyszer véghezvitte, és így végigpörögte az ágyat. Gyorsan levontam a tanulságot, hogy most más nem hagyhatom ott egyedül még akkor sem, amikor úgy gondolom eléggé bentre raktam. Így viszont felmerül bennem az újabb kérdés, hogy mikor fogok tudni kimenni wc-re?

A végelgyengülés határán

Péntek van. Ez részben jó, részben nem. Matyimár 5dik napja az idegeimen táncol, és kitartóan feszegeti a béketűrésem és a türelmem határait. Az átalvatlan éjszakák, az átbőgött napok lassan olyan fáradttá és ingerültté tesznek, hogy sikítani tudnék. Fáj a fejem, fáj a hátam, és egyáltalán nem vagyok jól. Vissza akarom kapni az én jó kisfiamat. Nem szép dolog, de néha csúnya gondolatok fogalmazódnak meg bennem, és az 5dik ilyen nap után komolyan elgondolkoztam, kivel van a baj, velem, mert nem tudom megnyugtatni a gyerekemet, vagy esetleg vele, és lehet hogy egy alapos kivizsgálásra lenne szüksége, mert lehet nem is csak az időjárás a baja, hanem valami más is, amit jelezni akar, de én nem értem a jeleit? Nem tudom. De most már bármit megtennék hogy vége legyen. Bármit megtennék, csak vigye el valaki 3 órára, hogy tudjak egy kicsit aludni. Eddig még nem jeletkezett senki. Nem jó ez így! És tudom, neki sem, mert érzi, hogy türelmetlenebb vagyok, hogy anyugis percekben sincs olyan nagy kedvem játszani, és békülő mosolyatsem tudom maximálisan fogadni. ELFÁRADTAM!

Pótolom az elmaradásaimat

Mivel Manófőnök a héten majdhogynem minősíthetetlenül viselkedett kevés időm maradt a blogolásra, képfeltöltésre meg pláne nem. Pedig készült egy-két értékes darab, néhány ezek közül most idekerül.

 

A huncutkodós:

 

A koncentrálós:

A nagyon figyelős:

A hasonalvós:

Tudtam, hogy ez lesz

Amikor reggel felébred, és enni kér 6 fél 7 körül, az döntő pillanat a nap további részét illetően. Ha visszaalszik, és ráhúz még 2 órát, no problem, minden megy a szokásos forgatókönyv szerint. Na de ha nem alszik vissza, mint pl. ma is, akkor egy pokol a nap. Nyűgös, fáradt, hisztis, és nem alszik fél óránál többet, azt is többnyire csak ölben hajlandó, és egész nap sopánkodik, semmi sem jó neki. Szóval már reggel tudtam, hogy nehéz nap elé nézünk, mikor 3/4 órás altatás után sem volt hajlandó visszaaludni. (az ok egy hatalmas kakimennyiség volt, mint utóbb kiderült, amivel csak ébren tudott megbírkózni). Úgyhogy ma idegőrlő nyűglődés van, amit elhallgatok egy darabig, de sokáig sajnos nem bírom, és muszáj felvennem, így meg elég fárasztó, és estére igen-igen fáj a hátam.

Új szokások

Lassan rendeződni látszik a malac ügy, tegnap már nem volt visítás, pityergés sem nagyon. Bár hétvégére megint hideget mondanak, meg mindenféle rémséget, de talán a mostani időjáráshoz képest nem lesz annyira drasztikus a változás, és nem rontja el a húsvétunkat.

Már harmadik napja tart, hogy este Máté úgy kidől, hogy a fürdésidőt is alig bírja ki ébren. Tegnap már majdnem elaludt a vízben. Nagyon édes volt. Most már olyan mókákat levág a kádban, hogy én csak szakadok a nevetéstől. Mostanában szokása lett, hogy jakuzzit csinál a vizéből, (belepukizik), és nagyot nevet utána. Ergyelőre még hang nélkül, de remélem most hamarosan hallunk egy nagy mátékacajt is.

Aztán most már kezdi felismerni a játékait. Minden nap van egy új kedvence, tegnap a Kulcsiéktól kapott egér volt, amit próbált beletömködni a szájába, több-kevesebb sikerrel. Mindenesetre az egész egér úszott a nyáltól.

De a kedvencem a tegnapi napban az volt, amikor hasra fektettem a szőnyegén, és ez a gyagyás elaludt játék közben. Annyira aranyos volt, hogy legszívesebben össze-vissza puszilgattam volna. Ehelyett gyorsan kivasaltam.

Kismalac

Hú, azt gondoltam , hogy 3 együtt töltött hónap után, már nem tud meglepetéseket okozni.....

Tud.

Csak arra tudok gondolni, hogy a hirtelen beköszöntő hidegfront volt az oka annaka kismalac által is megirigyelendő visításnak, amit tegnap délután kaptunk egyszem fiunktól. A hidegfront mindig kiüti, és tudom, hogy ilyenkor egyetlen gyógyír a bajra anya ölében csücsülni, és onnan szemlélni a világot. Hát most ez sem jött be, bármit, de tényleg bármit csináltam, Máté csak visított, visított, és nem hagyta abba. Illetve abbahagyta, kb. 2 órás folyamatos üvöltés után, amikor gondolom már elfáradt, és mély álomba zuhant. Reméltem, hogy éjszaka kialussza magát, de felkészültem, hogy nem lesz könnyű estént, ilyenkor sosem az, mert nyugtalanul alszik, sokszor felriad, meg kell vigasztalni, szeretgetni. Negyed 4ig nem volt baj, na de aztán.... Röpke 1 órás alvás után, fél 5kor sírva ébredt, és előadta a tegnap délutáni műsor második/sokadik felvonásást. Végül Ferinél álomra hajtotta fejét egy újabb 1 órás visítás után.

Ma egyelőre még nincs gáz. De mindenre fel vagyok készülve.

Fáradtan

Már írtam, hogy tegnap du. nyűgös volt ez a kis Manó. Fél 6ig nyűglődött, aztán evett, és álomba zuhant. De úgy, hogy nem is akart felkelni. Én meg csak vártam-vártam, gondoltam mégiscsak fürdésidő van, vagy megéhezik, vagy a pelussal nem lesz rendben valami, de nem. Máté csak aludt, mint a bunda. Nem is kelt fel csak fél 11kor. Akkor is épphogycsak, gyorsan bekajált, és már aludt is tovább. Nagyon belefáradt ebbe a hétvégébe, úgy látszik.

Nagy utazás

Izgalommal és aggodalommal telve néztem a hétvége elé. Ez volt Matyi első igazi, nagy hosszú útja vidékre. Már csütörtök este elkészítettem a csomagját, plusz listát írtam, mik azok, amiket még reggel kell elpakolni. Mikor ketten utaztunk, hát akkor is volt egy csomó csomagunk, hát most meg aztán végképp úgy néztünk ki mint a vándorcigányok, a fél háztartást össze kellett pakolni. Kis nyúgösködéssel indultunk, de aztán Máté bealudt, de sajnos nem bírta sokáig, és Aszódnál már fel is ébredt. Na akkor hátraültem mellé, de indulás előtt még kicsit megringattam a hordozójában, amitől megint elaludt, és aludt majdnem hazáig, szóval nem is kellett volna hátra ülnöm, de mindegy, így másodjára már nem volt olyan rossz. Megállás nélkül robogtunk haza, és így 2 és fél óra alatt otthon is voltunk. Ennek örömére még beugrottunk anyuért a postára, ahol kb. 40en gyorsan körbesereglettek bennünket, és csodálták a mi kisfiunkat. Matyi meglepően jól bírta, üresedő pocakkal, megtelő pelussal az őt körülvevő embersereget, és még néhány mosolyt is eldobott, amivel aztán végképp lekenyerezett mindenkit.

Nagyon aranyos volt egész hétvégén, csak bámészkodott a lakásban, nézelődött, mosolygott, játszott, pedig egész szombaton egymás kezébe adták a kilicset a rokonok és barátok, de Máté jól bírta, szerintem még élvezte is, hogy mindenki vele foglalkozik, őt csodálja. Én meg csak söpörtem be a dícséreteket, és feszült a mellem a büszkeségtől.

Most már itthon vagyunk, és nem tudom miért, de most megint nagyon sírós lett, lehet, hogy most adja ki magából a hétvégi stresszt?

 

Valami történt

Most már tényleg nem tudom, mi van. Volt egy hét, amikor már beállt Matyinál az éjjeli egyszer evés. És most mindent felrúgva megint kétszer ébred. Elaludni is olyan nehezen akar, és olyan kis nyugtalan. Lehet, hogy ez a buta idő az oka? Tegnap már napközben is kicsit nyafibb volt, többször kéreckedett ölbe, mint egyébként szokott. Remélem most már lassan kitavaszodik, és helyre áll a lelki békéje szegénykémnek.

Tegnap nem történt semmi különös, éltük a szürke hétköznapokat. Délután beugrott Förgi, erre járt, megnézte Matyit. Ő nem sokkal az előtt ébredt (elaludt a nyugifotelében), így nem volt még nagyon kommunikatív, és először fenntartásokkal nézte F-t, hol rá, hol rám nézett kérdő szemekkel, hogy mit keres ez itt, és most kedvesnek kell vele lennem? Legalábbis valami ilyesmi tanácstalanság volt a szemében, aztán mikor rájött, hogy F. barát, nem ellenség, akkor már kicsit feloldódott, és eldobott egy-két mosolyt is, meg néhány halvány eő-t.

Nem tudom, mennyit értenek az ilyen idős gyerekek a beszédből, de én szorgosan beszélgetek Matyival. Mivel egész nap ketten vagyunk, kivel mással tudnék beszélgetni? Szóval mindig meg szoktuk beszélni, hogy mikor jönnek vendégek, kik ők, honnan ismerjük őket, szóval felkészítem a szereplésre. Ás általában szépen is viselkedik, amikor vendégeink vannak, mosolyog, és fecseg velük. Mivel F. csak épp beugrott, nem tudtam Matyit felkészíteni, lehet, hogy ezért is volt olyan távolságtartó.

Fejlődés napról-napra

Hihetetlen, hogy napra-napra egyre okosabb és ügyesebb Máté. Most már tudatosan megfog dolgokat, és el sem erszti őket, tegnap este óta pedig a saját kezét szorongatja, és nagyon édes. Most jött el nála annak az ideje is, hogy értékeli a forgó-pörgő játékát, és külön jó, hogy nem igényli, hogy mindig újraindítsam neki, elvan vele anélkül is. Ütögeti, csapdossa, és a lábával is rugdossa a figurákat. A hasonfekvés már nagyon megy, a fordulással még küzd szegénykém. Végülis már 3 hónapos lesz szombaton, szóval már nagy fiú, utána is fogok olvasni mi mindent kell tudnia egy ilyen idős gyereknek, mert ez nem igazán szokásom, ill. nem igazán van erre időm, mindig csak úgy adja magát a dolog, hogy épp mit csinálunk, mit játszunk. És valahogy mindig kitalálom, mit szeretne éppen csinálni, "gyakorolni", könyv nélkül is, de azért majd megnézem jó úton járunk-e.

Most épp nagyon gyagyás, mert bealudt játék közben. Meg tudnám zabálni, de ehelyett lábujjhegyre váltottam a közlekedésben.

Végre-végre sikerült időpontot egyeztetni E-vel, és holnap este eljönnek Máténézőbe.

Felemás hétvége

A hétvégénk kicsit felemásra sikerült, mert Máté is olyan felemás volt. Régebben nagyon odavolt az autózásért, és már amikor betettük a kocsiba aludt mint a bunda, fel sem ébredt addig, míg haza nem lrtünk. Ez sajnos a múlté. Már nemhogy nem alszik, ébren van, de még üvölt is hozzá, és megvígasztalni is csak percekre lehet. Így volt ez szombaton és vasárnap is, ami kicsit rémísztő, mert most hétvégén, meg a következőn nagyszülőkhöz készülünk, ami legalább 2és fél óra autóút, de inkább 3. Szóval kicsit most kétségbeestem, hgoy mi lesz szegénnyel, de az utat már nem mondjuk le, nem is akarom, majdcsak megoldjuk valahogy. Csak az a baj, hogy ilyenkor nekem is hátul kell vele ülnöm, ami meg nekem nem annyira jó, mert akkor én is rosszul leszek. Most próbálok valami mátészórakoztató játékot rávarázsolni az ülésére, hátha bejön neki.

Egyébként meg olyan sokat fejlődött pár nap alatt, hogy csak kapkodom a fejemet. Az oldaláról most már majdnem hasra fordul, csak kicsi hiányzik. És most már láthatóan nyúl a tárgyakért, és egyszer át is vette egyik kezéből a másikba, bár szerintem ez csak véletlen volt.

Nőnapi nárcisz

Séta, posta, és a paráim

Szerencsésen megjártuk a postát, igaz, nyűglődéssel indultunk, és az utca végi játszótérnél már majdnem visszafordultam, de ott úgy látszott, hogy végre megcsapta Mátét a hűvös tavaszi levegő és álomba zuhant. A múlt hét óta mindig nagy bennem a para, hogy üvöltő gyerekkel kell hazafutnom, attól meg pláne kiráz a hideg, ha arr gondolok, hogy mondjuk a posta közepén is rázendíthet bármikor a különszámára, és akkor minden tekintet rámszegeződik, amit utálnék, mert na... Pedig isten lássa lelkem, mindig teli pocival, és tiszta pelussal indulunk útnak, szóval tényleg nem értem, hogy mi oka lenne sírni. Na de talán érezte, hogy a szokásosnál jobban aggódok, így szépen szunyókált, még a postán is, pedig ott iszonyat hőség volt, meg tömeg, és kb. 20 percet kellett várni a sorunkra, de Máté hős volt, és igaz néha kipislantott a szeme sarkából, hogy mi az ábra, de gyorsan vissza is aludt. Már csak hazaérve kezdett pityeregni, lehet, hogy azért mert szomorú volt, hogy hazajöttünk, de muszáj volt, mert Cucka sikerein felbuzdulva, és mert elfogyott a kenyerünk, gondoltam leporolom a kenyérsütő gépemet. És láss csodát, talán még sosem sikerült ennyire jól. Mégsem adom fel a reményt, hogy lesz még belőlem nagy szakács!

Megint nyűglődés

Nem tudom mi van most már megint. Olyan szépen beállt Máté az egyszeri éjszaki evésre, és tökre örültem, és persze pikk-pakk hozzá is szoktam az 5-6 óra egybenalváshoz.Erre most minden egyességet megszegve felébredt 0.50-kor, és látványosan kezét könyékig a szájába tömve követelte azt, ami szerinte jár neki. Bár sejtettem, hogy nem lesz nyugodt az éjszakánk, mert már lefekvéskor is elég nyugatalanul aludt, vártam is egy kicsit, hogy akkor most felébred, vagy sem. 4kor jelzett is a műszer a pocakjában, hogy letelt a 3 óra, és pótolni kéne azt ami kiürült, majd 7kor megint. Szerencsére visszaaludt még ez után is, így csak negyed 9 kor keltem, igaz kisebb fejfájással, és most úgy ahogy élek. Persze Manófőnök most már megint alszik, én ilyenkor már nem tudok, de hát ez van.

Mára sétát tervezek. a múlt heti Mátéterror után egész héten csak teraszozás volt, semmi kedvem nem volt hozzá, hogy megint bőgve hozzam haza fél óra elteltével. De most már jól esne nekem is egy kis mozgás. Majd csak a környező utcákat rójjuk, és akkor talán nem üvölti fel az egész környéket, ha vmi baja, van, és gyorsan haza tudok vele érni.

Csajos este

Tegnap meglátogatott két barátnőm. Nagyon vártam már őket, jó volt velük újra, csak olyan gyorsan eltelik az idő. Főleg, hogy ők ugye munka után jöttek, és 7 körül már el is mentek, mert hát fürdés meg ilyesmi, nemcsak nálunk hanem náluk is. Azért jó volt. Matyi is viszonylag tűrhetően viselkedett, kicsit aggódtam napközben, hogy majd nyafi lesz, de szerencsére még aludt egyet a Vacsoracsata alatt, így nem volt olyan vészes a hangulata, és én is meg tudtam nézni, hogy főz Benkő Dániel. ( Nem mondom, hogy nem gagyi a műsor, de abban az időben még ez a legnézhetőbb. És hát igen, felkeltette az érdeklődésemet) Kapott egy igen vagány fiús szerelést, de még kicsit nagy, de nem is baj, mert amilyen híján voltam a 62-es ruháknak, most olyan sok van belőlük, hogy lehet, hogy minden ruha csak egyszer lesz rajta. Na de sebaj! Szóval kezdetben nagyon édes, beszélgetős volt, úgy láttam bejönnek neki a csajok, még jó. Később kezdett el ölbe kívánkozni, de ez természetes nála, mert fürdés előtt mindig huny még egy kicsit, gondolom ilyenkor rákészül a dologra. Az éjszaka tul. képpen nem történt semmi érdekes, én aludtam (volna) mint a bunda, de Máté kicsit nyugtalan volt, de azért kihúzta fél 8ig az ébredést, szóval nincs okos panaszra.

Nyafogás

Rájöttem, hogy Máté nyafogása sokszor csak álnyafogás, igazából csak azért nyafog, mert ölben akar maradni. De hát ez nem megy, és ezt ő is tudja már. Persze ha valami baja van, nyilván ölbe veszem, megszeretgetem, de utána visszateszem vagy a szőnyegére, vagy a foteljébe. Ilyenkor szemrehányóan néz rám, C betűt formáz a szájából, majd sír egy picit. Ilyenkor előveszem neki sorra sz állatait, a nyuszit, az egeret, az elefántot, a macit, és ha még mindig nyafog, akkor jön a vésztartalék, a déditől kapott csodacsiga. Ez eddig minden Mátébajra gyógyír, csak megrázom előtte, és máris fülig ér a szája. A Csiga mindenféle színekben pompázik, csörög keze-lába-farka, és a háza is, és darabokra lehet szedni. Ezt a funkcióját egyelőre nem használjuk, csak a csörgést. Azt is nekem kell kiviteleznem, mert Máté ugyan megfogja a dolgokat ha odateszem a kezéhez, de rázni még nem tudja. Így esténként Máté ül a foteljében, én az ágy szélén, és kitartóan mozgatom neki a csigát, akár 1 órán át is. Ő meg mosolyog és beszél, és kalimpál, és szét lehetne puszizni.

Tegnap este majdnem megszakadtunk a nevetéstől. Fürdés után látszott rajta, hogy még nem álmos, így még visszatettem játszani. Olyan hévvel rugdosta a fotelon a figurákat, és közben úgy koncentrált csücsörített szájjal, hogy nagyon mókás volt.

Máté és a csiga farka:

A kis nyálaskezű:

Paprika

Ezt a paprikát még tavaly ültettük. Ill. Feri. Magról. Nagy szeretettel gondozta, és amikor megjelentek rajta az első kis paprika kezdemények teljesen odavoltunk. Minden nap megnéztük mi újság van velük, aggódtunk értük ha sütött a nap, ha fújt a szél. Aztán leszüreteltük. Én pedig az interneten kezdtem receptet keresni, hogy mi is legyen vele. Nemvagyok nagy befőző, sőt..., sose csináltam, így kerestem , kerestem, és találtam egy végtelenül egyszerű receptet. Eddig csak a konyha dísze volt, de most eljött az ideje, hogy kibontsuk. Hát ütős, meg kell hagyni. Csíp mint a fene. Ezért én nem is ehetek belőle egyelőre.
 

Alvás

Úgy látszik Máté beállt az éjszakai egyszeri evésre. Ha ügyesen csináljuk, ez az egy is inkább hajnalra esik, fél4-4 körülre. Tegnap 4kor kelt, ma 3kor. De már ez is nagyon jó. Lehet, hogy az is közrejátszott benne, hogy már nem szenved a pocakja miatt, és a küzdelem nem ébreszti fel. És engem sem. Most én is csak akkor ébredek, amikor már nagy a vész, amikor már sírás van, de nem baj, mert Feri jól alszik. A múlt heti reggeli éberségnek azt hiszem megtaláltam az okát, a világosság volt. Mert hát most már fél6kor, 6kor világos van kint, és ezért volt az, hogy Máté nem értette, miért görcsölök én anniyt, hogy ő még visszaaludjon, mikor már reggel van. De szombat óta teljesen lehúzzuk a redőnyt, igaz így korom sötét van, de Máté legalább jól alszik még reggel is. Ma is 3/4 8kor ébredt, kivételesen most én is, pedig fel akartam kelni fél7kor, de mindegy, így is jó volt, mert Máté vidám és mosolygós, felkapcsoltam neki a villanyt (imádja a fényeket még mindig) és elvolt még egy fél órát, amíg elintézem a reggeli teendőket. Így nem maradtam el semmivel, a mosógép gőzerővel dolgozik, a konyha rendben van, túl vagyok a reggelin, szóval minden oké. Még vár a vasalás, amihez most nagyon nincs kedvem, de hát magad uram, ha szolgád nincsen.

Hasonfekvés képekben

Érzések

A szél ellenére Máté tegnap angyal volt. Egész nap mosolygott, beszélgetett, maga volt a tünemény. Én persze teljesen odavoltam érte. Estére olyan mennyiségő szeretet győlt fel bennem, hogy sírni tudtam volna a gyönyörűségtől. Ott kezdődött a meghatódásom, amikor az egésznapos cukiskodás után este felhívtuk a nagyszülőket. És Máté olyan aranyos volt, (kihangosítjuk a telefont, így ő is hallja a hangokat),folyamatosan kommentálta a beszélgetést, csak úgy zengett a szoba a nagy hő-heő-gő-ktől. Én meg csak ültem mellette a földön, és éreztem, hogy könny szökik a szemembe. Aztán pelusozáskor, majd később fürdés előtt is hasra fordítottam. Eddig ezt egyáltalán nem komálta. Most olyan gyönyörően tartotta a kis buksiját, támasztotta a kezével magát, és közben beszélgetett a függönnyel meg a pelenkázóján lévő nyulakkal. Bennem pedig csak gyűlt a szeretet.

Mire eljött a lefekvés ideje én annyira tele voltam érzésekkel, hogy nem tudtam tőlük elaludni. Azt éreztem, hogy feszíti szét a mellkasomat ez az ismeretlen érzés. Amit korábban még sosem éreztem(Máté előtti időkre gondolok). Furcsa volt, leírhatatlan. Azt hiszem, most 11 hét elteltével kezdem éerezni azt a földön túli, másoknak elmagyarázhatatlan érzést, amit anyai szeretetnek hívnak, amiről annyit lehet olvasni mindehol, de ez mind nem ér semmit, mert nincs olyan szó, amivel el tudnám mondani ezt a büszkeséggel, féltéssel, aggódással teli érzést. Azt hiszem mostanra nőttem fel a feladathoz, nekem ennyi idő kellett ahhoz, hogy feltámadjon bennem az anyai ösztön. És igen elfogult vagyok, igen, a legszebbenk látom a fiamat a világon, számomra ő a legokosabb-legügyesebb, de így van ezzel minden anya, miért is kéne ennek másképp lennie. És most is, ahogy ücsörög a nyugifoteljében, és néha rámpislant eldob egy-két mosolyt, én elvadok a gyönyörőségtől, és már megint sírni volna kedvem. És nem tudom elégszer elmondani neki, milyen ügyes, okos, és mennyire szeretem. Ő meg csak néz, mosolyog, és odavet nekem egy jól formázott heő-t.

Azt hiszem most már lélekben is ANYA LETTEM!!!!

Olyan mint rég...

Itt voltak a nagyszülők. Máté elvarázsolta őket. Nagyon aranyos volt. mondjuk mindig az, de szerencsére most nem is nyűgösködött.
Aztán jött a nagy szél, és a tv-ben úgysem volt semmi, gondoltuk dvd-zünk. És így is lett. Persze közben egyszer meg kellett etetni Mátét, meg egyszer tiszta pelust is kért, de egyébként minden jó volt, (majdnem) olyan mint rég...., még kukoricát is pattogtattunk:)

Oldaltfekvés

Tegnap megint nagy nyafogás volt, és csak ölben, és ölben volt jó, sehogy máshogy! A hétvégére extra méretű szelet ígérnek, már előre félek, vagyis inkább féltem szegény Matyikát. Bár a reggelünk a szokottnál jobban indult, a fél7es evés után még aludt egy órácskát. Ez éppen elég volt arra, hogy kicsit összepakoljak, kivasaljak, és megreggelizzem, mert dél körül itt lesznek a nagyszülők. Matyi mosolygósan ébredt, ilyenkor nagyon aranyos, és egész más, mint este. A héten az volt a jellemző, hogy napközben sok nyafogás volt, mert nem aludt már vissza reggel, és hiányzott neki az a pár óra. Aztán délutánra-estére valahogy mindig elfelejtette a bánatát, és mosolygós lett.
Most meg nagyon gyagyás, mert porszívózás közben bealudt a játszószőnyegén, és olyan ügyes, hogy hanyatt fekvésből most már tényleg az oldalára fordul, egyelőre csak a balra. És már nagyon közel jár ahhoz, hogy hasra forduljon. Most alszik az oldalára fodulva békésen, én meg alig állom meg, hogy ne puszilgassam ilyenkor agyon.
Innen indult:


Ide érkezett: