Másnap, pénteken már kicsivel melegebb volt. Jónéhány úticél volt még a listámon, amiről a fiúk a Cigány-hegyi kilátót választották. Had ne mondjam miért... már itthon is jókat derültek a nevén, és csak nem akarták abbahagyni. De legalább hajtotta őket valami....
Volt nekem kiírva egy körtúra, amit így a Zengő után kicsit hosszúnak véltem, ezért másik irányból közelítettük meg a hegyet, Óbánya felől.
Az Óbányai-völgyről már sok szépet olvastam, és alapvetően kényelmes sétáról volt szó a patak mentén, néhol át-átkelve rajta, miközben a sziklalépcsőkön csörgeezik le a patak.
És valóban nem is volt megerőltető. Szinte laposon haladtunk egész végig, csak a hegymenet volt egy kicsit megerőltetőbb, de az sem kifejezetten, ennek ellenére már szinte a falu végétől mindig volt valaki aki nyafogott. Nem is tustam hová tenni, hiszen előző nap egy jóval keményebb túrát hang nélkül végigcsináltak, most meg egy kis laza sétálgatás miatt csak duzzogtak folyton.
Az autót a falu szélén hagytuk, keresztülmentünk Óbányán, ami valóban nagyon hangulatos, és tetszetős, nekem olyan Káli-medencés hangulatú volt, telis-tele vendégházzal.
A falu végén csatlakoztunk rá az országos kékre, és haladtunk végig szépen a patak mentén.
A Csepegő-sziklák, amik valóban csepegtek, bár a fényképeken nem látszik egyáltalán, pedig a mésztufa sziklák üregeiből a mohán keresztül valóban csepeg a víz.
A félrebillent mészkőrétegeken ferde vízesésként csobog le a víz.
Haladtunk tovább Kisújbánya felé a kéken. Kisújbánya is egy üdülőfalu.
A határában egy járgányos cséplőgép van kiállítva, ami évtizedekkel ezelőtt a kisújbányai emberek megélhetését biztosítta. Itt megpihentünk kicsit, elolvastuk a tájékoztató táblát, és Milán duzzogott egy sort. MAjd mentünk tovább, ímmár a hegy felé haladva, némileg emelkedve.
A kilátóhoz egy kereszteződésnél kellett elkanyarodni, és ekkor valóban erős kaptatóval találtuk szembe magunkat. Milán és Feri félúton összekapott valamin, mire Milán besértődött, és úgy puffogott, hogy bosszúból ő nem jött fel a kilátóba sem. ( jól kiszúrt velünk :-))
A Zengő távolról.
A kilátó lábánál újra megpihentünk, megettük az uzsonnánkat, és a kilátó melletti úton indultunk el visszafelé a faluba, ami piros jelzést kapott néhány fa után, és egy széles szekérúton haladtunk most már lassan ereszkedve.
Még az ajánlott rövidítős útra is lecsaptunk, pedig én nem terveztem, Marci mégis úgy érezte, hogy sosem fogunk már visszaérni a kocsihoz, és kislajhár módján csüngött egy kidőlt fán.
A legrövidített úttal nagyjából 11 km-t mentünk, de a fiúk úgy ültek be az autóba, hogy tökkivannak.
De innen mág Pécsvárad felé mentünk, mert vásárolni kellett megint, nyilván, de ha már arra mentünk, akkor megálltunk Zengővárkony szélén, és megnéztük Rockenbauer Pál sírját, akit a végrendelete szerint helyeztek itt, a Mecsek lábánál örök nyugalomra.
Hosszúheténybe hazaérve én nyilván futottam még egy kört. :-) Most nem a falu felé, hanem az előző nap felderített erdő felé vettem az irányt.
Félig naplementében ragyogott a hegyoldal.
Nyilván senkit sem kellett altatni este :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése