Míg a fiú a Zengő megmászása után a jólmegérdemelt sziesztájukat töltötték, vagyis kockultak, addig én futottam egy falukört. A táv rövid volt ugyan, de annál megerőltetőbb, és nem is lett életem futása, de legalább körbenéztem a faluban, meg annak határában.
Mire hazaértem, addigra Feri már kiokoskodta, hogy a komlói lidl van a legelérhetőbb távolságra, merthogy reggelit ugyan kaptunk, méghozzá bőségeset, de a vacsorát nekünk kellett összedobni, szóval muszáj volt boltba menni.
Én meg mondtam, hogy az remek, mert pont útba edik egy kis kilátó, a falutól nem messze, ahová először el akartam futni, de letettem róla, mert egy darabon forgalmas főúton kellett volna haladni, de így összeköthetjük a bevásárlással.
Milán és Marci is szerettek volna velünk jönni a boltba. Mondtuk, hogy oké, de előtte még felszaladunk egy kilátóhoz, rövid séta a parkolótól, nem bagy truváj. És fura mód ez sem tántorította el őket, jöttek.
Így négyesben vágtunk neki a Kövestetőnek, ami a délelőtti Zengő után laza kis ujjgyakorlat volt csupán, viszont szuper körpanorámában gyönyörködhettünk, egyik irányban a pécsi torony, a másikban pedig a Zengő.
Marcinak nagyon tetszett a kilátóban lévő domborzattérkép, hogy melyik csúcs mekkora, és mi a neve. Mindet meg akarta mászni 🤔😂
Kicsit nézelődtünk, aztán mentünk Komlóra bevásárolni.
Komlón már nem álltunk meg nézelődni, nem is tudom lett-e volna mit... De az egész város éppen olyan hangulatú, mint Ózd, vagy Salgótarján.. Egykor volt virágzó iparvárosok gyönyörű természeti környezetben. Szinte az erdő szélére épített panelrengetegek, de a maguk módján barátságosak és szépek.
Félig naplementében autóztunk haza, mondtam is a fiúknak, hogy menjünk vissza a kilátóba, és nézzük onnan a naplementét, de erre már nem voltak kaphatóak 😎
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése