Szentendrei skanzen

Az iskolamentes hónapok egyik negatív hozománya, hogy a fiúk jobban hozzánőttek a tabletjükhöz, mint amennyire azt szeretnénk. Ebből rengeteg vita van, rengeteg veszekedés, duzzogás, és kiabálás. Sehogy sem jó ez, mert ha tableteznek, akkor megszűnik a világ, akkor nem éhesek, nem szomjasak, se látnak, se hallanak, amikor viszont elvesszük tőlük, akkor meg persze először ordibálás van, aztán meg folyamatos kínlódás, mert hiába van roskadásig nemcsak a gyerekszoba mindenféle játékkal, a tabletbambulást nem tudja egyik sem felülmúlni.
Most, hogy Máténak gipszes a keze, most még az udvarra sem akarnak kimenni... én nem is értem... ha meg hárman vannak kint, akkor meg 5 percen belül valamelyik ordít.
Szóval nem akartuk, hogy a hétköznapi ámokfutások a hétvégét is megmérgezzék, ezért az egyik napra mindenképp szerettünk volna valami programot. De mivel az időjárás is olyan bizonytalan volt, hogy a dögmelegből egyszer csak vihar kerekedik, meg Máté keze is behatárolja ugyebár a lehetőségeinket, mert nyilván nem most fogjuk megmászni a Rám-szakadékot, így jutott eszünkbe, hogy soha jobbkor nem tudnánk elmenni a Szentendrei Skanzenba, mint most.
A tavasszal ment a tévében a Bátrak földje sorozat, ami a végére már eléggé nyújtott tészta lett, de azért szorgalmasan néztük, mert jó levezetése volt a napnak. Egy darabig Milán és Marci is bele-belenézett, majd másnap reggel az volt az első kérdésük, hogy na mi volt a tegnapi bártakban. A filmet pedig a skanzenben forgatták, és már korábban is beszéltük, hogy majd elmegyünk megnézni.
Így kerültünk Rokocára. :-)

A gyerekek közül szerintem már mindegyik járt itt valamilyen ovis vagy iskolai kirándulás alkalmával. Legfrissebb emlékei Milánnak voltak, mert ők a suliból is voltak, vagy elsőben, vagy 2-dikban, már nem tudom. De azt mondta, hogy akkor nem járták be az egészet, mert ilyen alkalmakkor mindig részt vesznek valmai kézműves foglalkozáson is. kenyérdagasztás, vajköpülés, szénakaszálás, ilyesmi...

Nem messze a bejárattól véltük felfedezni Torzsáék házát :-)

A házak tájegységenként követték egymást, haladtunk szépen sorban. Sok helyre be lehet menni, sok helyen van valmai kiállítás, vagy valami kóstolás, állatsimogatás, vagy bármilyen bemutató, hogy milyen volt a népi élet régen, falun. 

Zalán kovácsműhelye :-)

Falusi iskola

Pici nyuszik :-)

A skanzenpékségben vettünk némi elemózsiát, hogy feltöltsük magunkat energiával, mert a filmbeli templohoz és főtérhez mindenképp el akartunk még jutni.

Péter atya temploma

 Innen már szedni kellett a lábunkat, mert már a templom mögött kezdett feketedni az ég. Mire a térre értünk, addigra már dörgött is. Persze reggel már az autóban ültünk, amikor eszünkbe jutott, hogy Máté kezére nem hoztunk esőkabátot... grrr.... úgyhogy jobb híjján a póló alá dugta a kritikus helyzetekben a karját.

A hadnagyék háza

 Jakab kisboltja és a fogadó

Itt már elkezdett villámlani is, és Milán félt.

Az esőt a fogadó árkádja alá behúzódva bekkeltük ki, majd a fenti kisházakat jártuk végig, amikor szünetet tartott az eső.

A dörgés-villámlás nem tartott sokáig, de esni hol jobban, hol kevésbé, de esett. Így a hátralévő részeket már úgy csak úgy jártuk végig, hogy hol szaladtunk a következő házig, ahová be tudtunk húzódni, hol valami eresz alatt vártuk, hogy csendesedjen a zuhogás. 

Mikor kifelé jöttünk, akkor már azt gondoltuk, hogy túl vagyunk a nehezén, eléggé el is fáradtunk, gyorsan kifizettük a parkolást, és gondoltuk, már ott sem vagyunk. Csakhogy a kapu nem engedett ki minket. Meg utánunk senkit. 

Eltartott vagy fél órát, mire sikerült orvosolni a problémát, és előkerült egy pasas, aki szaladgált kicsit, majd végre előkerült egy kulcs, amivel ki tudta nyitni a sorompót, és megszabadultunk. Közben újra elkezdett ömleni az eső, és csak esett, csak esett.... 

Hazafelé mőég bevásároltunk a Lidl-ben, ha már autóba ültünk, és a fradi meccsre popnt haza is értünk :-) 

Észrevétlenül, de jó sokat gyalogoltunk, és jól el is fáradtunk. 

A listánkon még a Nagytétényi Kastély is fenn van, ami a film másik helyszíne volt. Mivel Máténak még van 2 és fél hét gipsze, lehet, hogy erre is sort kerítünk nem olyan soká.