Kontroll

A napot újra a szakrendelőben kezdtük. Szerencsére most sikerrel jártunk, sőt pikkpakkk végeztünk is, mert rajtunk kívül nem várt más a sebészetre.

Kint még mindig sorállás van, de ahogy kivettem a betegirányítók szavaiból a sor leginkább a vérvételhez várt. Negyed óránként engedik be a következő adagot.
Nekünk nem kellett semmilyen sorba beállni, csak az előtérben kitölteni újra, hogy még mindig nem vagyunk koronások, beregisztrálni és már bent is voltunk.
A gyerekrészlegen nem volt nagy tolongás, ott is leginkább csak a vérvételnél álltak. A sebészetnél mi voltunk csak.
A doktornő szinte velünk egyidőben érkezett. Hüledezett egy sort, hogy hogyhogy alulról rakták rá a gipszet, mikor már rég nem használnak alsó támasztást... hát hmmm...
Felmentünk röntgentre, vártunk, majd a leletre vártunk, majd visszamentünk.

Kapott Máté egy új gipszet, most felülről, és egy hét múlva jövünk újra. Akkor már körgipszet fog kapni még két hétre.

Hivatalosan ma van az utolsó tanítási nap. Éltem már meg ezt a napot kicsit nagyobb eufóriában is. Persze jó, hogy vége a sulinak. Tanulságos volt, de remélem nem lesz többet ilyen... annyira nem élveztük, még ha nem is volt akkora katasztrófa. Hogy mennyire volt értelme, és mennyire volt hatékony ez a 3 hónap, az meg majd úgyis a következő tanévben fog kiderülni.

Pénteken megyünk a bizikért. Meg hazacuccolni, ami bent maradt márciusban. Bízom benne, hogy nem fog ömleni az eső.