Haladunk

... a tanév vége felé.
Marci már minden dolgozatán túl van, de azért még kapja a tanulnivalót minden nap, rendesen. E héttől lehetett a suliban ügyeletet kérni, és bár mi nem kértünk, de Marika néni mondta, hogy ő hetente 2-szer van bent délelőtt, és azokon a napokon akár arra a 2 órára is várja a gyerekeket egy kis gyakorlásra, aki úgy érzi, hogy jó lenne neki. Marci persze teljesen ignorálja ezt a lehetőséget, pedig szerintem jót tenne neki egy kis tanári rendszerezés a buksijában. Mindegy, nyilván nem ez alatt a 2-4 óra alatt hozná be azt, amit 3 hónap alatt nem sikerült megértenie. Ez a 3 hónap így is, úgy is hiányozni fog, még akkor is, ha alapvetően kiszámol, leír, és elolvas mindent.
Mátééknál úgy tűnik kezd megállni az élet, legalábbis napról-napra többet kell várni a leckére, vagy nem kell visszaküldeni.
Milánéknál még folyamatos a zoom-os óra magyarból-környezetből, ehhez most ohzzájött még az angol is. Gyakorlatilag az egész délelőtt lefoglalja a gépemet.
A zeneórákat már kipipáltuk. Milánnak nem kellett vizsgafelvételt küldeni. Mátéét ma küldtük el. Nem mondom, hogy nem szenvedtünk meg vele.
A szolfézs alapvizsgája úgy tűnik megvan, hogy hányas, azt nem tudjuk, de nem mondták, hogy nem sikerült. Lehet, amúgy, hogy a zeneiskolai krétában benne van, de azt végképp nem követem.

A legújabb hír, hogy mégiscsak lesz valamilyen személyes formában bizonyítvány osztás, 19-én. Valami eddig még ismeretlen módon be lesznek osztva a gyerekek, egyesével, kisebb csoportokba, ki tudja... Ekkor végre elhozhatjuk a még bent maradt holmikat, leadhatjuk a visszamaradó könyveket, kulcsokat, stb...

Milán új iskolájában már volt egy online szülői, nagyjából mindent elmondtak, hogy terveik szerint hogyan fog zajlani a beíratkozás és a következő tanév. Majd elküldtek egy halom papírt, amit vigyünk majd magunkkal kitöltve.
Máté sulijából még semmi infó. Kedden felhívtam őket, amikor is azt mondták szerdán fognak tudni mondani bármit is, mert most kapták meg a kormány rendeleteket erre vonatkozóan, és szerdán lesz értekezlet. Hát ma már csütörtök van, és még mindig semmi...

Az okmányirodába a jövő héten megyünk új diákigazolvány papírt csináltatni. Interneten foglaltunk időpontot, és persze, hogy nem volt 2 egymás utáni időpont. Majd meglátjuk... odavonulok mindkét fiúval, és hátha megcsinálják egybe.

Holmap mennének a gyerekek osztálykirándulni. Emiatt eléggé szomorúak... Én is. Jó kaland lett volna. Pláne a nagyoknak. Sajnálom, hogy olyan sok mindentől meg lettek fosztva ebben a tanévben. Leginkább élményekre gondolok. Tanulás szempontjából szerintem csak Marcinak volt szívás, neki jó lett volna az iskola, hogy rutinja legyen az olvasásában, számolásban, a többieknek szerintem még jobb dolguk is volt itthon.
Ennek ellenére remélem nem lesz ilyen tanévre még egyszer példa.

Holnap elvileg nem kapnak semmilyen leckét, a kirándulónapra tekintettel. Milánnak lesz még a jövő héten egy matekdogája. Komolyan nem értem, miért kell az utolsó héten dolgozatot írni. Normál esetben sem értem, a mostaniban meg végképp nem.

Nagyon várjuk már, hogy magunk mögött hagyjuk az egészet. Ez a tanév egészen szeptembertől kezdve, amikor kiderült, hogy Milánéknak nem lesz egy szem tanáruk sem végig egy küzdelem volt.
Jó, hogy végre vége lesz.