Múlt heti Szilvás

Szilváson már jártunk egy párszor, ennek ellenére még minidg nem mentünk fel sosem a kilátóba, mert amikor babakocsival voltunk, akkor nem vágtunk neki, most meg nem erre készültünk, és nem voltunk még a gyerekekkel az ősember barlangban sem. Volt, amikor el sem jutottunk a Szalajka-völgyig, mert a fiúk hamarabb elfáradtak, most meg a megelőző napok esői miatt nem vágtunk neki a hegyoldalnak. Meg rollerrel voltak a fiúk, ugyebár...
Szóval, még mindig van miért visszamenni :-)

Jó régen voltunk már itt, maximum csak átutazóban szörnyülködtünk a hegyek közé épített betonbunkeren, amint Lovasközpontnak neveznek. Nem kétlem, hogy van ennek itt jogosultsága, és hogy érdeklődés is van a lovasbemutatókra, de ez a betonépítmény ebben a formában nem ide való. Szerintem.

A gyerekek rollerrel jöttek, és bár az út egy részén  még az autós közelekedés is megengedett, ( ezt sem értem, amúgy, hogy miért nem tiltják meg, baromi balesetveszélyes egy természetvédelmi terület sétaútján a 50-nel száguldozó autó) de szépen lehúzódtak, ha kellett, és jó tempóban haladtunk.

A kisvonat is jár :-)

A vadasparknál nem nagyon tolongtak az állatok. Vagy nem voltak most, vagy fenn voltak a hegyoldalban, de csak 2 árva őz ácsorgott a kerítésnél és azt akarta minden gyerek simogatni. A mieink szerintem észre sem vették őket, mert úgy elsuhantak mellettük, mint a szél.

A szabadtéri múzeumnál elidőztünk egy kicsit, de nem mentünk rajta végig, mert a kisebbek másfelé indultak.

A Fáytol-vízesés sajnos a megelőző nap esője ellenére nem volt annyira dús. Érződik rajta, hogy előtte jó ideig nem kapott esőt. Bár kiszáradva éppen nem volt, mert volt már arra is példa, de ennél sokkal bővebbvizű is volt már.

A LEJTŐ!!!! Amin lefelé jövet Máté elzúgott rollerrel Itt még felfelé cipekednek a srácok.

A Nagyrétre érve kicsit megpihentünk. A fiúk játszótereztek. Aztán gondoltuk, hogy a közeli forrásnál megtöltjük a kulacsokat. Emlékszem, hogy régen mindig ott töltöttük meg a palackjainkat, de most nemigen lehetett megközelíteni... Gazos is volt, rács is volt rajta, szóval nem próbálkoztunk...

A türkizzöld tó.

Viiszafelé ugyebár Máté pikkpakk elesett és az lett a vége, ami... úgyhogy lefelé jövet már nem nagyon bámészkodtunk, és nem is nagyon fotózkodtunk... elnyaltunk még egy fagyit, mert az kifelé menet megígértük a fiúknak, és ebből nem engedtek...

Félúttól már elkezdett csöpögni az eső, mire autóba ültünk, már rendesen esett, majd zuhogott, és végül gyönyörű szivárványt kaptunk kárpótlásul. Bár Máté kezén ez már nem segített, de  legalább szép volt.