Ezen a környéken szinte egymást érik a tavak. Kisebbek, nagyobbak, az egyik mellett egy nagy libatelep van, a másik mellett horgászház, de a legtöbb csak úgy van. Azt mondják, hogy ezeket a tavakat még a rómaiak ásták ki halastavaknak. Szerintem a legtöbbjében most is vannak kifogható halak.
Amikor jöttünk, és lazán elhúztunk a mi házaink mellett, kicsit följebb az úton egy tó partjánál fordultunk meg, ahol volt egy kis beachszerű rész, ahol fürödtek emberek. A tó mellett van egy postás üdülőtelep kis fabodegákkal, és hatalmas játszórésszel. Mivel a mi tavunk partja nem pont olyan kiülős, bár vannak padok a szélén, de túl meredeknek érzem a partot ahhoz, hogy jószívvel tudnék ott a gyerekekkel ejtőzni, így tegnap délután megpakoltuk a hátizsákunkat enni- és innivalóval, és kisétáltunk ahhoz a másik tóhoz.
Szép új csilivili aszfaltos út vezet odaáig, megerőltetés nélkül odasétáltunk, és letáboroztunk a tóparton. Ettünk egy kis hazai cheetost és zöldalmát, ittunk narancsszörpöt, berágcsáltuk a helyi sárgarépát, és élveztük a napsütést. A fiúk kicsit megáztatták a lábukat, de nem mertem nagyon beengedni őket, mivel nem ismerjük ezeket a tavakat, hogy mennyire mélyülnek. Később jött egy kisgyerekes család, ahol a pici fiút bátran beengedték, és látszólag sekély vizű a tó, de akkor sem szeretném, ha ismeretlen vizekben lubickolnának a fiúk. Még összeszednek valami betegséget.
Szóval láblógatás, kavicsdobálás, homokba rajzolás, bámészkodás. Nem is kellett ennél több délutánra.
Marci talált egy szöcskét.
Marci féle tóparti idill 😂
 |
| Marciláb |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése