Futottam is

A piknik végeztével Feri is hazaért. Ők kimentek a teniszezni, én pedig futócipőt húztam. Nagyjából kitaláltam, hogy merre akarok menni, de ebből is látszik, hogy nem vagyok nagy terepfutó, (semekkora nem vagyok), hogy azt nem sanszoltam be, hogy esetleg nem találok haza. Jó, akkora dráma éppen nem volt, mert mindenképp hazataláltam volna, csak hát...
Szóval az úgy volt, hogy elindultam, és először arra akartam menni, amerre piknikezni voltunk, de mivel alig értünk haza onnan, nem volt kedvem megint arra menni, így egy elágazásnál másik utat választottam, amiről még tudtam is, hogy hová vezet. Mentem, mentem, és minden nagyon klassz volt, az árnyékos erdei szakaszokat napfényes szánföldes rész váltotta, és a lemenő nap fényében minden olyan tökéletes volt. Messzire el lehetett látni, és minden olyan zöld volt, még a futás is jól esett.

Kis idő múlva be is értem a szomszéd faluba, és ahogy ott futottam, és végre a gps jelet is megtalálta a telefonom, azt gondoltam, mit nekem, nem megyek én ugyanarra vissza, mint amerről jöttem, vagyok én olyan bátor, hogy egy másik úton is hazatalálok. Ezzel nem is lett volna semmi baj, hiszen irányban jól haladtam, csakhogy az én szépséges utam, amelyen még őzikével is találkoztam, na az egyszer csak elfogyott. Nem ment tovább. Ott volt az erdő, sűrű-sötét, egyik oldalról, amibe nem mentem volna be szívesen, pedig tudtam, hogy a túloldalán van az az út, amin jöttem errefelé, másik oldalt ott volt a kukoricás, de út az semmi. Még jó, hogy a gpsem az volt, mert így kiokoskodtam, hogy ha más nem, akkor a közeli tavat megkerülve a főútra jutok, azon mindenképp hazajutok, csak hát az nem egy életbiztosítás. No meg persze vissza is fordulhattam volna, de az mint opció, nem nagyon merült fel bennem.

A tó. Melynek szerencsére eléggé ki volt száradva a partja ahhoz, hogy végig tudjak lavírozni. Nagy szerencsémre észrevettem a kifeszített drótokat is, amiket gondolom a vadak távoltartására tettek oda. Szép lett volna, ha keresztülgázolok rajtuk, mert a gazosban nem volt annyira feltűnő. Közben végig paráztam, hogy 1. megcsíp a csalán, 2. belémjön egy kullancs, 3. belesüppedek valami mocsarasba, 4. meg úgy egyáltalán.

 De azért szép volt.

A tó túloldalán tényleg kijutottam a főútra, és pár száz méter után találtam egy erdei ösvényt, ami nagyjából párhuzamosan halad, így oda gyorsan le is tértem. Ez az útvonal jónak tűnt. A gps szerint is irányban voltam. Az út maga, már változóan volt jó, de azért haladtam. Egészen addig, amíg ennek az útnak is egyszer csak vége nem lett, és hiába mentem vissza egy darabon, hátha van valami leágazás, ami nem vettem észre, nem volt semmi olyan, ami legalábbis kicsit közelebb vitt volna a cél felé. De már nem volt messze a falu. Így kimerészkedtem a főút szélére, mert jobb ötletem nem volt, és hazaóvatoskodtam. Szerencsére nem volt nagy forgalom. Ha pedig jött valami, akkor szépen megálltam, és lehúzódtam a füvesbe.
Ritkán van olyan, hogy ennyire örülök, hogy hazaértem. :-) 8 km-t futottam kb.
Legközelebb azt hiszem nem vagánykodom.