Máté hegedül

Szombaton volt a féléves hegedű vizsga előtti tanszaki előadása Máténak. Ez amolyan kötetlenebb, mégis már a vizsgára hajazó fellépés, ahol a közönség szülőkből és testvérekből tevődik össze, de van már zongorakíséret, és hát az egész már olyan vizsgaszagú. Valamiért most két héttel a vizsga előttre került ez az alkalom, karácsonykor mintha közelebb lett volna... ez csak azért fontos, mert két hét alatt még sokat lehet fejlődni, javítani, de mindenképpen jó támpont volt ez a szombati produkció, hogy mire kell még odafigyelni.

Máténak 4 darabja van a vizsgára, ebből kettő zongorás, kettő meg nem. Én ott ülve úgy éreztem, hallottam, hogy nem volt olyan rossz Máté, magához képest, és ahhoz képest, hogy néha miket szokott itthon művelni hegedülés címszóval, mindenképpen megdicsérendő. Mondtam is hétfőn a hegedűs bácsinak, hogy én meg voltam Mátéval elégedve, és hogy ő hogy látja? Azt mondta ő is, hogy persze, persze, nem volt ez rossz, de van még min javítani. De hát ezt meg tudtuk.

Kár, hogy nem értek semmit a hegedűhöz ( sem), mert így csak teljesen laikusként tudom értékelni Mátét, azaz, hogy sérti-e a fülemet, amit művel, vagy nem, vagy csak egy kicsit. :-) Most egy párszor hallottam a bácsi instrukcióit, hogy mit hogy kéne, és ez egy kicsit nekem is segített, hogy hogyan is nézzem Máté fejlődését. Nekem az jön le, minden egyes megnyilvánulásából, hogy neki, és akkor nyilván a vizsgán is az a fontos, hogy a mozdulatok jók legyenek, hogy a vonóvezetés megfelelő legyen, be is jelölgettek valamit a vonón, hogy meddig kell húzni, ha valamilyen hangot akarunk kicsikarni. ( néha szó szerint kicsikaródik az a hang 😣) A hangok tisztasága egyelőre másodlagos, azt legalábbis sosem mondják, hogy hamis. Gondolom, pengeéles tűlogikával kikövetkeztettem, hogy ha megvan a helyes a tartás, jó a billentés, ha a kisujj is a helyén van, nem lóg valahol oldalt, mintha teáscsészét fognánk Angliában, szóval, ha minden ott van, ahol lennie kell, akkor ennek a tiszta hang az eredménye.

De szerintem jól halad Máté, legalábbis ahogy néztem a hasonló korúakat néztem. Persze nem tisztem ezt megítélni. :-)

Visszahallgatva mondjuk már én is jobban hallom a kilengéseket, de élőben szerintem nem volt zavaró. ( óóó az az anyai elfogultság:-D )




Érdekes ilyenkor mindig látni, hogy a nagyobbak hol tartanak. 13-14 évesen már igen komoly darabokat játszanak. Nem könnyű ez a hegedülés, de érezhető a fejlődés, a haladás. A pár évvel idősebbek már egész komoly darabokat húznak, szóval nem elérhetetlen álom, hogy egyszer majd Máté is könnyeket csal a szemünkbe :-)

És tudtátok, hogy a Hull a pelyhes az egy Mozart dal? Nekem ez teljesen új volt.