Dupla szülői

Tegnap délután volt mindkét iskolás szülői értekezlete. Hogy azt ki találta ki, hogy a komplett alsó tagozatnak egy napon, egy időben van az értekezlet, azt nem tudom, de tuti, hogy 1 gyereknél nem volt többje, ha volt egyáltalán.
A legutóbbi szülőin a Milánét eléggé elsunnyogtam, jobban mondva nem bírtam kivárni, hogy eljussunk az érdemi, szerintem fontos dolgokig, úgyhogy gondoltam, most kitartóbb leszek. Ha Mátééknál nem a 4 napos kirándulás részleteiről lett volna a fő szó, akkor lehet, hogy oda nem is mentem volna már föl, de végülis fölmentem.
Biztos én vagyok már túl türelmetlen, és kevésbé elfogadó más emberek problémái iránt, de úgy gondolom, hogy az egyes gyerekek otthoni tanulási szokásait, panaszait, nyűgjeit nem a szülőin kellene kitárgyalni. Mert ha 1-1 anyuka belekezd, akkor ráugrik a témára még 10, és csak telik az idő a semmivel. Ez leginkább, és elsősorban az elsősökre érvényes. Remélem, hogy mire ősszel 2. osztályosok lesznek, addigra a a szülők is eljutnak majd egy olyan szintre, hogy érzékelik, hogy mi való a szülőire, és mi nem, illetve megtalálják majd a helyes hangnemet is, ahogy az ilyen helyeken megnyilvánulunk a pedagógus előtt. Részletekbe nem mennék bele, de volt néhány pillanat, amikor igen-igen kerekre nyílt a szemem.

A lényeg, hogy érzékelhetően fáradtak a gyerekek, sűrűsödnek a magatartásbeli problémák, de sok még a teendő is e mellett. A következő két hét még nem lesz sétagalopp, hiszen mindenből felmérő, dolgozat, felelés, de aztán a maradék júniusi 2 hétre fel lehet talán lélegezni. De addig még lesz gyereknapi kirándulás, osztálykirándulás, suligála, stb, stb...

Mátééknál lemaradtam a kezdeti panaszáradatról, már ha volt ilyen, de talán most nincsenek annyira szétcsúszva a harmadikosok, mint szoktak lenni egyébként máskor. Nincs is idejük szétcsúszni igazából, hiszen alig mondták ki az anyák napi műsor zárószavát, a héten már gőzerővel próbálják a suligálát. Mellette tanulnak és ismételnek mint az őrült, de hát A. néni sosem a kényelmes tempójáról volt híres. Próbáltam kicsikarni Mátéból is, meg tegnap A.néniből is, hogy matek tz-re esetleg mikor számíthatunk, mert hiába hogy már a sokadik kör ismétlést veszik, Máté azért tud még úgy nézni egy-egy mértékegység átváltásra, mintha akkor látná először életben leírva, hogy dkg. De nem derült ki, hogy mikorra kellene leginkább topon lenni. Angéla néni szerint semmi olyan nem lesz a dolgozatban, amit nem tanultak, amit meg tanultak, azt meg tudniuk kell, és ahhoz elég az a mennyiségű gyakorló feladat, amit ő kiad nekik. Hát végülis van benne igazság is, csak hát Máté néha el tud varázsolódni a világban. Na de mindegy is.

A kirándulásról esett sok szó, de összességében ezt is sikerült rövidre zárnunk, mert senkinek nem volt plusz kérdése, 4 napra mennek majd Nógrád megyébe, júniusban, szerintem nagyon klassz lesz, reméljük az időjárás is kegyes lesz hozzájuk. A gyerekek már nagyon várják. Mátét teljesen lázba hozta, hogy Angéla néni megengedte, hogy vihessenek fényképezőgépet. Ezt mondta már egyszer, egyszer, de nem vettem komolyan, de tényleg így van. Azt mondta, jó lenne majd egy jó nagy tablót készíteni, vagy még év végén, vagy ősszel, a gyerekek képeiből, hogy ők hogy látták a kirándulást.
Úgyhogy majd előkeressük  a régi gépünket, ami remélhetőleg működik még, aztán had kattintgasson :-)

Az estét pedig egy csajos mozizással zártam. Két szülői után, gondoltuk remek lesz. Az is volt tulajdonképpen, csak kicsit sokkolóbb filmet választottunk, mint ahogy azt én gondoltam. :-) Ettől függetlenül jó volt, csak hát.. sokszor kellett becsuknom a szemem, és nem csak nekem. :-) Enyedi Ildikó filmjét néztük, Testről és lélekről. Csak erős gyomrúaknak ajánlanám.