Valami csoda folytán idén sikerült úgy szervezni a gyerekek anyák napi ünnepségét, hogy nem ütik egymást. És ezt úgy, hogy nem is kellett időpontcsúsztatásért, napeltolásért könyörögnöm. :-) Igaz, hogy Máté csütörtöki ünnepsége pont üti az aznapi zongorás hegedűpróbáját és az óráját, de a zongorás próbát sikerült elcserélni korábbi időpontra, az órát meg pénteken pótoljuk.
No de..
Az idei anyák napi könnycsatorna tisztítás tegnap kezdődött az oviban, Marcival.
Korábban azt gondoltam, hogy a Milánék ovis csoportjánál nincs cukibb a világon. Aztán rendre rá kell jönnöm, hogy a Marciék Borókája is annyira, de annyira aranyos kis társaság.
Ezek az ünnepségek meg jól arcon csapnak mindig, hogy tavaly óta mennyire sokat okosodtak, nőttek, ügyesedtek.
Az ünnepséget Ica néni újfent Zágon István, Az anya és a szülő című írásával vezette fel. Talán tavaly is, de az is lehet, hogy Milánéknál hallottam... mindegy is, mert hiába hallom már többedjére még mindig tudok rajta sírni. És mások is. Pedig a gyerekek még nem is voltak sehol :-)
Óóó aztán jöttek szépen sorban, énekelve, és Marci olyan nagyon aranyos volt, és szépen énekelt, amikor kellett, táncolt amikor kellett, és mondta a kis pársorosát, amikor kellett.
Nagy Bandó András versét mondták el közösen, mindenki kapott belőle 2-4 sort. Énekeltek, körjátékot játszottak, majd kéz a kézben, szemtől szemben is énekeltek még egy dalt, meg mondtak egy verset.
Aztán volt egy kis sütizés, meg ajándék persze. Marci nagyon kis édespofa volt :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése