2016. augusztus 21., vasárnap

Bob

Elmaradhatatlan balatoni nyaralós program a bobozás. 
Mikor a fiúk focitáborban voltak, akkor nekik is be volt harangozva, hogy majd mennek bobozni, de végül nem mentek, mert nagyon meleg volt, és inkább strandoltam. Viszont Milán azóta is mondogatta, és megígértük neki, hogy amikor  megyünk a nyáron Füredre, akkor majd elmegyünk úgyis, ne bánkódjon. 
Erre végül szombaton került sor. 
A fiúk egész délelőtt nem akartak sehová sem mozdulni, mert várták apát, aki péntek esete elment a Balaton túlfelére a haverokhoz. Tűkön ültek, hogy mikor jön már apa, és mikor megyünk már bobozni. Végül csak befutott, ebédeltünk, és már mentünk is Fűzfőre. 
Nem lepődtünk meg, hogy jó sokan voltak, hiszen pont bobozós idő volt :) 
Végül egész gyorsan lepörgettük a csúszásokat, mert azt találtuk ki, hogy amíg mi a kicsikkel beállunk a rövidebb sorba, addig Máté beáll a másik hosszabb sorba. Ő bevállalta, odakísértem, megbeszéltük, hogy álljon ott szépen, lecsúszunk a kicsikkel, és jövünk, és ő is csúszik. Ha korábban sorra kerülne, akkor meg engedje előre a mögötte jövőt. És így is lett! Máté ügyesen tartotta a frontot, mi meg lecsúsztunk a kicsikkel. Feri ment először Marcival, én Milánnal. Milán már rutinos csúszó, Marci még elég kezdő, igaz, tavaly csúszott már ő is egyet, de akkor még tök pici volt. 

Jajjj, nagyon jó volt, csak mindig az a baj, hogy túl hamar véget ér! Mire már élvezném, addigra már lent is vagyunk. 

Rohantam Mátéhoz, ő is csúszott, a többiek pedig beálltak a sor végére, majd Máté megint beállt a másik sorba, hogy a másik pályán is csússzon. Jó volt nagyon, hogy már így rá lehetett bízni, hogy tartsa a frontot, sokkal pörgősebb volt így, mint a korábbi években, amikor egy valakinek mindig lent kellett maradnia, hogy vigyázzon Marcira, és így borzasztó sok idő elment a sorban állással. 
Igaz, papír szerint Máté már csúszhatott volna egyedül is, de ezt az infót eltitkoltuk előtte, mert 1. abból bődületes hiszti lett volna Milán részéről, 2. nem érzem még Mátét annyira komolynak, hogy be merném ültetni egyedül egy bobba. Jó volt így . 

Szuperül szórakoztunk! Végül relatív gyorsan végeztünk is, még a kilátóból is kinéztünk, ahogy szoktunk. 

Várakozunk

Marcival fölfelé


Ott jönnek! (jobbra)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése