Szünetes, húsvétos

Nos... kitört a tavaszi szünet, lassan már vége is van. Az ovisok holnap már mennek, Máténak holnapra még jut egy tanítás nélküli munkanap, amit valószínű itthontanulással fogunk tölteni, mivel nemigen erőltette meg magát az elmúlt napokban, inkább csak haladgatott a házival, de mivel olvasás-angol-matek- és nyelvtan nagy témazáró dolgozat is várható a héten, de a jövő hét elején legkésőbb biztosan, így némi extra leckeátnézést is indokoltnak tartok. (tartanék)

No de... szerdán hazahoztuk az oviból az összes kincset, amit a fiúk készítettek húsvét alkalmából. Milánék hagymával és viasszal festettek tojást, csináltak csipeszbáránykát, és vécépapír gurigából nyuszit meg kisbékát. Marciék is kitettek magukért, de még hogy :) Marci gyönyörűszép tojást festett, kék alapon sárga pöttyöset. De tényleg olyan remekül megfestette, hogy szép egyenletes kék lett az egész, sehol egy folt. Mellé még két cukorporosat is csináltak. 

Aztán voltam olyan béna, hogy a szépen külön zacskóba tett tojásokat délután egy laza mozdulattal elejtettem. Ahogy a koszos ovis ruhákat vittem a szennyesbe, gondoltam út közben leteszem az asztalra a tojásos zacskót. Csakhogy fél úton kicsúszott a kezemből... és sajnos Marci csodaszép pöttyös tojása pont eltörött. :( Nagyon szomorú voltam. Annyira, hogy próbáltam egy kis celluxszal orvosolni a dolgot. Kevés sikerrel, de annyira azért sikerült összeraknom, hogy fel tudjuk lógatni az aranyesőre. Csak egy negyed tojásnyi hiányzik belőle.

Csütörtökön egy bácsitól az utcában sikerült szereznem pár szál aranyesőt, és a szekrénytetejéről is levadásztam az eddig összegyűjtött hímes tojásokat, és már kész is volt a feldíszített fa. 

Az összeragasztott kék pöttyös :)

Marci "cukros" tojásai

Milán viaszosa

Sütöttünk süteményt is, három félét is, két aprósütit, meg egy tepsi zserbót. Pillanatok alatt elfogyott mindegyik, az utolsó morzsáig. A zserbón még a csokimáznak sem sikerült megkötnie, olyan gyorsan elfogyott.  Gondoltam, hogy jó lenne egy kalács, vagy egy répatorta, de ezek már csak a fejemben születtek meg, idő az nem jutott rá, cserébe otthon folytattuk a sütievést sütivel. ( Meg hát nem kell ahhoz nálunk húsvétnak lennie, hogy répatorta kerüljön az asztalra :) )

A húsvétot Ózdon töltöttük. Még szerencsére időben eszembe jutott, hogy rákérdezzek a fiúknál, hogy akkor milyen locsolóverset is tanultak az oviban, mert mindkettő csak nézett először kerek szemekkel, hogy hát ők nem tudják. Majd a meglepődés Milán részéről pánikba torkollott, hogy akkor most mi lesz, nem fog jönni a húsvéti nyúl. Pedig ő fociskártya albumot kért, és akkor már sosem lesz albumuk. Gondoltam rákeresek a neten, biztos találunk valami jót, de egyiket sem akarta, mert egyik sem AZ volt, amit az oviban tanultak. A Marciéra meg esély sem volt, hogy kitaláljuk. 

Gyorsan írtam hát mindkét csoport facebook csoportjába, hátha még nem utazott el mindenki, és lesz valaki netközelben, aki még a verset is tudja. És tadammm! Percek múlva már ott is volt a két locsolóvers, vészhelyzet el lett hárítva, indulhattunk! (Aztán még ketten jelezték, hogy hú de jó, hogy le lett írva a vers, mert máshol is elfelejtődött az a fránya négysoros. :) )

A fiúk végül többé-kevésbé elmondták a versüket. Máté végül a hagyományos "zöld erdőben"-nel rukkolt elő, Marcinak pedig Milán segített. Pedig Marciék pont egy olyat tanultak, amit még sosem hallottam, pedig van már pár ovi év mögöttem. :)

Harangoznak húsvétra, leszakadt a tyúklétra. 

Kezdődik a locsolás, nekem is jut egy tojás.

Nem mondom, hogy jól sikerült a csoportkép, de hát... mindegyiknek volt már valami kínja, az egyik túl volt pörögve, a másik duzzogott valamin, a harmadik álmos volt, a negyedik meg volt illetődve... és hát ott volt az a hatalmas csokitojás is, amit mindenképpen azon nyomban meg kellett kóstolni. Érthető hát, hogy ahányan annyi felé...

És a fociskártya albumot is elhozta a nyuszi. :)

Gyorsan eltelt ez a szünet, nem is volt idő szinte semmire. Igaza is van Milánnak, hogy nem igazságos, hogy csak egy hétig tart a tavaszi szünet. Hát tényleg nem. De olyan kevés van már csak hátra ebből a tanévből.... az áprilisunk meg olyan sűrű lesz, hogy azt sem fogjuk tudni, milyen nap van.