Rózsaszín bicikli reload

Még az ősszel elővettük a kis rózsaszín biciklit, amin Milán is megtanult bicajozni. Feri akkor megcsinálta a féket, a biciklisbácsi pedig rendbe rakta a kerekeket, de Marcinak akkor még nagy volt, meg nehéz, meg a pedállal is voltak gondjai, úgyhogy félreraktuk, és tologattam egész télen a mosókonyhában. Most viszont Marci megtalálta, vagy nem tudom... valahogy előkerült, én nem voltam épp itthon, de Marci teljesen rákattant. Ez volt szerdán. Az már nyilvánvaló volt, hogy a futóról már kezd leszokni, egyre többször szállt le róla, és cipelhettem utána. Nem bántam mondjuk, szegény futi már eléggé rossz állapotban van, mondhatni az imádság és némi ragasztó tartja össze. 

Aztán csütörtökön délután megint kiállt vele, és mentünk vele egy utcahosszt. Egyre ügyesebb volt, nem volt már sok híjja. Volt is belőle némi hiszti, amikor elpakoltattam vele, hogy várjuk meg a biciklitanulással apát. 

Pénteken már azzal akart oviba menni. Azzal ment, de inkább én toltam, mint ő tekert. Hazafelé dettó, de érezhetően egyre ügyesebb volt. A pedálozás már ment, de a kormányozással még volt hová fejlődni, sorban ledaráltuk a járdaszéli sövényt. :) De Marci rém boldog volt!

Folyamatosan csak azt hajtogatta, hogy majd Apa hazajön, kivesszük a biciklit, és megyünk a pályára biciklizni. 

Úgyhogy nem volt mit tenni, ma délelőtt, hátrahagyva a féligkész bablevest, családilag kivonultunk a pályára, hogy Marci gyakorolhasson. 

A pályáig még kicsit bizonytalan volt, de ott aztán szárnyakat kapott. Először csak kaputól kapuig ment, egyenesen, de aztán sitty-sutty belejött, és a végén már profin kanyarodott is. Hazafelé már úgy tépett, mint a szél. 

Elindulni még nem nagyon tud egyedül, de nincsenek illúzióim arról, hogy mennyi idő kell neki, hogy rájöjjön, hogy kell. Megállni is leginkább lábletevéssel áll meg, mint ahogy a futóbicajjal teszi.

DE olyan nagyon ügyes! És olyan kis büszke. :) És én is olyan büszke vagyok rá!

Máté nem ezen a bicajon tanult meg kétkerekűzni, hanem már rögtön 16-oson. Így. 

Milán viszont teljesen villámcsapásként  egy hónappal Máté után már két keréken suhant, és le sem akart többet szállni a barátnőmék 20 éves kis rózsaszínjéről :) Íme.