Mindig olyan csábítóan hangzik, amikor olvasom, hogy a város számos pontján rendeznek ilyenkor ünnepekkor valami programot gyerekeknek. Csak hát... ez akkor jó, ha a kinézett program mondjuk a szomszédban van, de onnan legalábbis nem túl messze, ha az embert nem zavarja a tömeg, és az sem, hogy nagyjából bármelyik sarkon be lehet futni egy tüntető seregbe. Megjártuk már így tavaly, amikor a állami "ünnepségről" fejvesztve menekültünk. Idén ezt inkább kihagytuk.
De mivel a gyerekek idén először voltak képben, hogy mit is ünneplünk valójában március 15-én, ezért azt találtuk ki, hogy még a nagy roham előtt csináltunk egy városi túrát, amikor még nincs nagy tumultus, és fennforgás, a város is járható, de azért már ünnepi díszben van minden.
Vasárnap délelőtt felkerekedtünk hát, és felbuszoztunk a Várba, hogy Táncsics börtönével indítsuk a napot. Kronológiailag fordítva kellett volna mennünk, de közlekedés szempontjából így volt inkább praktikus.
Jó nagy kört mentünk, mire a vár egyik végéből a Mátyás-templomot és a Halászbástyát érintve eljutottunk a másik végében lévő börtönig, de szépen sütött a nap, jó volt kint lenni. Csak a Halászbástya árkádjai alatt akart minket elvinni a szél. Ott nem is időztünk emiatt sokat, épp csak megcsodáltuk a panorámát.
Táncsics börtönénél pedig épp Tóbiás József beszédébe botlottunk bele. Messziről csak azt láttuk, hogy van valami fekete csoportosulás ott arrébb. Mérgelődtem is, hogy mégsem tudtuk elkerülni a tüntetőket, de ahogy közeledtünk, már láttuk, hogy valami beszéd van, meg vagy 10 kamera, meg fotós, meg mikrofon. És pont úgy álltak, hogy nem tudtunk igazán közel menni a házhoz, csak az utca közepéről néztük meg, elolvastuk a táblákat, aztán továbbálltunk. Persze nem tiltotta meg senki, hogy közelebb menjünk, csak nem akartunk ott ólálkodni a háttérben.
folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése