Ovis kirándulás

9-kor indultak az ovi elől. Sosem voltam még ott az indulásnál, de most kivételesen pont elcsíptem őket, ahogy tekertem hazafelé, és messziről kiszúrtam, ahogy állnak be a buszok, így odaparkoltam a kerítés mellé én is, és már jöttek is ki a csillagosok szépen sorban, kettesével. Milán nagyon megörült, amikor meglátott. Nem számított rá. Mindig olyan kis lelkes, amikor észreveszi, hogy bekukucskálok az udvarra is, ha épp arra járok. Ilyenkor odajön, váltunk pár szót, pár puszit, és mindig mondja, hogy menjek máskor is, és nézzem meg őt az udvaron. Jó, hogy ezt még megtehetem, én is szeretem őt kicsit meglesni, hogy milyen a saját kis környezetében. 

Szóval, jöttek, és már fenn is voltak a buszon hiba nélkül. Milán a leghátsó sorban ült, az ablak mellett, így amíg el nem indult  a busz, addig milliószor integettünk egymásnak, és ezer puszit küldtünk. 

Aztán a busz kigördült az utcából, mi pedig Marcival hazajöttünk, és egész nap azon aggódtam, hogy vajon elviszi-e a fejüket az a tomboló szél, ami olykor feltámadt, és szaggatta a környező fákat. Délután kiderült, hogy bár nem volt nagyon meleg, de ennyire, mint itt Pesten nem is fújt a szél, jó idő volt, igaz, pulóveres. De sebaj. Legalább nem esett. 

A domonyvölgyi lovasparkba én már ezer éve készülök, de még nem voltunk sosem. Igaz, hogy többnyire csak akkor jut eszembe, amikor a 3-as úton elhajtunk a Domonyvölgybe menő út mellett, aztán megint elfelejtem. Most, hogy Milánék ott voltak, és Szilvi néni lelkesen fényképezett, megint fellelkesültem, mert az a hely valami csodaszép lehet! Szép, ápolt zöld fű, szép épületek, körben a Gödöllői-dombság, hmmmm....

A skacok megnézték a háztáji állatokat, kicsiket és nagyokat, lovakat simogattak, szekérrel mentek, néztek valami bemutatót, még több lovat néztek, ettek, ittak, mulatoztak, és játszótereztek. 

A szekerezésben az volt Milánnak a legjobb, hogy leelőzték a galagonyásokat :) Pedig ők hamarabb is indultak! 

Szekéren

Uzsonna

Az óvónéni lelkesen fotózott, de Milánt sosem találtam a játszótéren bandázó gyerekek között. Mígnem egyszer csak jött egy sorozat Milánról, ahogy focizik. Talált két tuját, ami pont jó volt kapunak, úgyhogy szerintem ott elrugdosott egy jó darabig :)

Kérdeztem tőle délután, hogy elfáradt-e. 

- Nem fáradtam el egyáltalán. De hazafelé kicsit aludtam a buszon :)

Este sem kellett ringatni. Már a mesét alig tudta meghallgatni. 

- Anya, meséld gyorsan azt a mesét, mert már nagyon csukódik le a szemem.

Biztos jól érezték magukat. Egyszer majd elmegyünk együtt is.