A hét hőse, Marci

Egyértelműen. 

Úgy alakult, hogy eddig mind három nap délelőtt menni kellett valahová. Hétfőn Milánnal voltunk fülészeten. Most Marci is jött. Tömve volt a váró, de szerencsére nem mindenki ugyanoda várt, ahová mi, így relatív hamar bekerültünk a doktornénihez.  A jobb oldalon jelentős javulást tapasztalt, a bal oldalon nem nagyon. Átmentünk az audiológiára. Itt viszont jó sokat vártunk. Gyerekszemmel legalábbis. De olyan nagyon ügyesek voltak, mert nagyon türelmesen vártak. Olvastunk, beszélgettünk, nézelődtünk, és amikor bekerültünk Marci ott is szépen csöndben szemlélte, hogy történik. A doktornéninek viszont el kellett mennie, így az eredményt csak másnap tudtuk neki megmutatni. Így tegnap, már Milán nélkül újra elmentünk a kórházba. Onnan pedig be a városba. Utólag kiderült, hogy oda potyára mentünk, mert a jegypénztár csak 2 óra múlva nyitott, így dolgunkvégezetlenül jöttünk haza. 

Marci villamosozott, trolizott, és buszozott. hiba nélkül. 

Ma pedig a Millenárishoz kellett elmennünk. Tanakodtam is magamban, hogy hogy lenne jó oda menni. Metróval? De vajon az agyonzúzott Széll Kálmán téren (nekem Moszkva téren) át tudunk-e evickélni? Vagy villamossal, ami nem jár az Oktogontól arrafelé, csak busz megy helyette, ami plusz egy átszállás. Végül így mentünk. Marcinak őrült nagy kaland egy ilyen utazás. A földalattin például remekül elszórakozott azon, ahogy nyílik az ajtó, meg csukódik, és előtte van valami kis dallam. Borzasztóan tetszett neki. A villamospótló buszon pedig sikerült egy jó magas ülést kifognunk, ahonnan mindent szuperül látott. A körút Marcinak meg egyébként is maga a kánaán, hiszen végig dolgoznak valamit, itt egy gödröt ásnak, ott egy markoló, amott megint valami munkagép. Marci totál le volt nyűgözve. :)

Én pedig attól voltam lenyűgözve, hogy zökkenőmentesen tudtunk haladni, és az átszállások is simán mentek. Leszálltunk-fölszálltunk, szinte nem is kellett várakozni.

Ugyanez visszafelé. Közben pedig szépen jött a futóbicajával mellettem. Cserébe a Millenáris parkban hajthatott egy kicsit kedvére. És persze megnéztük a kacsákat. Az bárhol járunk elmaradhatatlan. 

Holnap délelőttre még nincs programunk.:)