Már egy ideje, nagyjából azóta, mióta világos van még akkor, amikor elmegyek este futni, mondogatja Máté, hogy ő is jönne velem, de eddig ez mindig elmaradt, mert valljuk be macera, meg idő, mert egyszerűbb nekem egyedül gyorsan futócipőt húzni, amikor van még vacsora előtt egy fél órám, meg, meg, meg....
De tegnap hozott haza egy értesítést a suliból, hogy idén is lesz a patak parti sportnap, amin az iskolák és óvodák versengenek, kiegészülve a szülőkkel, és futóversenyek vannak mindenféle korosztályban. Az alsós táv, nagyon durva, 2200 méter. Szerintem elég sok. Legalábbis egy elsősnek. Negyedikeseknek már lehet, hogy nem annyira az. Persze nem helyezésre megy a dolog, hanem teljesítésre, mert minden célbaérkező, és annak a hozzátartozója aki vele célba ér, pontot ér az iskolának, óvodának, és a győztes intézmény kap vmi vásárlási utalványt.Hogy mekkora összegűt, azt nem tudom. Mindenesetre jó kezdeményezés ez arra nézve, hogy szülő-gyerek együtt mozogjon, és ez a nagyon fontos.
Így aztán tegnap este Máté velem tartott a futópályára. A 2 km-re azért mindenképpen edzeni kell, akár számít az idő, akár nem. Ő bicajjal jött a pályáig, én futottam mellette, és a pályán csatlakozott. Mondtam neki, hogy menjünk lassan, és amikor elfárad, akkor nyugodtan pihenjen, vagy lassítson, vagy sétáljon kívül, és a következő körben újra csatlakozik.
Persze Mátét vitte a lelkesedés, és majdnem olyan tempót futottunk együtt, mintha egyedül mentem volna. Nem volt nagy különbség. Így futott le velem 2 és fél kört, majd felet sétált, én meg futottam tovább, és amikor összetalálkoztunk újra jött velem 1 kört, majd felet megint sétált, és futott még egy felet. Szóval összességében egy másfél kilométert lenyomott, és mondom, nem kis tempóban! Nagyon ügyes volt!
Futás közben meg néztem a szemem sarkából, ahogy ő is néz a szeme sarkából, és lesi el a mozdulataimat. Hogy hogy tartom a kezemet, hogy hogy lendítem, hogy veszem a levegőt, stb... Olyan édes volt!
Ez most csak amolyan bemelegítő edzés volt. A következőre már felkészülten megyünk, és lassú tempóval megpróbálunk minél több kört egyben lefutni. Nekem is jobban oda kell figyelnem, hogy a saját tempómnál lassabban menjek. Aztán majd rákapcsolok utána. Nem olyan könnyű nekem, mint egyedül futónak, alkalmazkodnom. Mindenesetre most egy párszor biztos együtt edzünk majd :) És gyanítom, hogy hamarosan Milán is betársul :)
Ez tényleg klassz dolog!
VálaszTörlésMosolyogtam a távon. Nálunk a suli körüli kör 400 m, amíg én jártam oda két körnél többet sosem futottunk. 8 év alatt. Mikor Adrika volt elsős, szeptemberben mondták az első szülőin, hogy évvégéig eljutnak az 5 suli körüli körig (2000 m), hát visszakérdeztem, hogy jól hallom-e. nekem akkor olyan nagyon soknak tűnt ez! Sokszor mikor visszagondolok arra, hogy Áron visszamaradt eg évet akkor mindig a tesi szabályok jutnak eszembe, hogy ott óürán sem veszik figyelembe ki hat éves, ki hét és persze később sem - legyen szó akár kislabdahajításról akár távolugrásról.
Máté pedig nagyon ügyes, én is úgy gondolom, hogy fog majd veled futni később! A sulitól is jófajta kezdeményezés ez. Nálunk családi sportnap februárban szokott lenni, tornatermi, de nem igazán népszerű. Ez jobb! :-)
Akkor ez a 2 km úgy látszik alap.
TörlésEgyébként a felsősöknek is ugyanazt a 2km-t kell futniuk, csak ők külön futamban mennek.
Nem iskolás kezdeményezés ez, inkább kerületi, de mindenképpen jó.
Mi is futottunk Rékával a télen együtt, ugyanúgy bírta, mint én!!! Na persze én ámátőőőr vagyok és azzal még túlértékeltem magam. :)
VálaszTörlés