Bóbita nap

Sűrű napjaink vannak mostanában, és tanév végéig már nem is nagyon fog ez változni. A héten volt a suliban is szülői, ahol amellett, hogy elmondta a tanítónéni, hogy mi minden lesz majd az év végi dolgozatokban, (még leírni is sok volt), egy oldalas nyomtatott papírt adott, amire részletezte a hátralévő egy hónap programjait, úgyhogy a tanulás mellett még rengeteg élményben lesz részük az évzáró előtt.

Az oviban is zajlik az élet, mulatság, mulatság hátán, volt bemutató torna óra, amit megnézhettünk, mi szülők, voltak török pedagógusnövendékek vendégségben, valamilyen csereprogram keretében, volt virágültetés, veteménykertet csináltak, komposztálnak, szóval mindig van valami kis tevékenység.

Tegnap délután volt a szokásos éves Bóbita nap megrendezve. Tavaly nem voltunk, mert Marci pont ekkor volt kórházban, de egyébként is ömlött az eső, és beszorult az egész rendezvény az épületbe. Most is necces volt a rossz idő, de végül délutánra nagyon klasszul kisütött a nap, így kint voltunk az udvaron, és nagyon jól éreztük magunkat.

A szokásos menetleveles-pecsételős feladatok voltak, mindenféle, kézműveskedős, ügyességi, célbadobós, egyensúlyozós, kapurarúgás, kreszpályán rollerezés ilyesmik.

Marcival vettünk részt az eseményen, Máténak Bozsik focija volt aznap, érte Feri ment a suliba, és ők később csatlakoztak, már-már a végére.

A fiúk szépen teljesítették a feladatok java részét, néhány maradt csak ki, de az is csak azért, mert elkezdett nagyon beborulni, és így előrébb lett hozva a táncház, hogy ne ázzunk meg.

Volt bodzaszörp meg málnaszörp, gyümölcspult, zsíroskenyér lilahagymával, éhen sem maradtunk. A nagy táncolás után csak úgy tűntek el a fiúk gyomrában a zsírosdeszkák, Marci is csak úgy ette, pedig szerintem sosem látott még zsíros kenyeret. És ott, az oviudvaron a lilahagyma is nagyon csúszott mellé! Itthon nemigen tudnám beleimádkozni.

Végül Máté is betoppant, egy hatalmas éremmel a nyakában, amit a focikupán kaptak. Borzasztó boldog volt tőle :) Eléggé el volt fáradva, és legalább 4 kenyeret pusztított be rögtön érkezés után :) 

Jól éreztük magunkat. Mostanában mindig csak rohanunk egyik helyről a másikra, jó volt kicsit lazulni, elbeszélgetni ismerősökkel, óvónénikkel, és csak nézni a gyerekeket.