Szombaton zajlott az Európa nap keretén belül rendezett Eu-s 11 kilométeres futás, ami az EU-hoz való csatlakozásunk 11 éves évfordulója miatt volt éppen 11 km. Tavaly volt már 10 km-es táv, azon nem voltam, mert tavaly az egy héttel későbbi cocacolán debütáltam a 10 kilométerrel. Most viszont kimarad a cocacola, és belefért az eu-s futás.
A fiúk nem kísértek el, Feri szerint ez nem az a táv, ami miatt izgulni kéne. Ez igaz is, meg nem is. Igaz, mert 11 km-t le tudok futni, viszont pont e miatt nagyon el is lehet csúszni vele, ha az elejét nagyon megtolom. Szóval egyedül vágtam neki.
A Margitszigetre érkezve kóboroltam még egy kicsit, mert hiába vettem föl előre a rajtszámot, pólót akkor nem kaptam, mert nem volt. Utólag a rajtszámot is kár volt előre fölvenni, mert nem volt torlódás. Ott és akkor még nem. Viszont hogy hol lehet az elmaradt pólókat átvenni, azt csak másodjára sikerült megtalálnom, de végül meglett. Majd összekészültem, leadtam a csomagomat, és vártam a kezdést.
A 10 órás kezdés csúszott egy jó negyed órát, és hiába voltak iramfutók lufival, valahogy nem volt köztük távolság, nem nagyon tudtam, hogy hová álljak, hogy mindenkinek jó legyen. Végül megálltam csak úgy valahol, ahol épp volt egy talpalattnyi hely, és vártam a rajtot. Közben tűzött a nap, és már bántam, hogy nem cseréltem le a kapott fehér pólóra a rajtam lévő feketét. Már akkor tudtam, hogy meg fogok pusztulni.
Nem kezdtem olyan jól. A runkeeper pont a rajt után elveszítette a gps jelet. Mire megtalálta, addigra már mindegy volt, viszont innentől folyamatosan hülyeséget mért, és mondott. Próbáltam nem foglalkozni vele, de azért tudat alatt bosszantott.
A futás alatt nem sok helyen nem volt teljes útzár, volt ahol csak részlegesen egy sávot zártak le, volt ahol azt sem, és a járdán, bicikliúton futottunk. Engem mondjuk nem zavart, mert mint kiderült jó előre pozicionáltam magamat, sokkal előrébb, mint terveztem, de legalább volt hely, nem volt nagy sűrűsödés, mint állítólag hátrébb, akik a járdás szakaszokon állítólag alig tudtak haladni. Így viszont, hogy én előrébb voltabb, éreztem is, hogy kifutom a lelkemet. Plusz még a tűző nap. Nagyjából az egész táv egy nagy holtpont volt számomra, annyira kínlódtam. Szerintem életemben nem futottam még ennyire szenvedve. Gondoltam is magamban, hogy ha otthon futnék, biztos, hogy már 5 km után megálltam volna. Itt nem álltam meg, de néha igen erősen fontolgattam magamban a gondolatot. Ráadásul valamiért azt gondoltam, hogy a Szabadság-híd környékén lesz frissítés, de nem ott volt, hanem az Erzsébet- hídnál. Hát mire elküzdöttem magamat odaáig, hát....
Végül csak beértem. Igaz, hullára futottam magamat. Ez mondjuk meglátszik az időeredményemen is, mert a hivatalos idő szerint 1:00:14-gyel értem célba, ami az eddigi leggyorsabb futásomat jelenti. nem csoda, hogy teljesen kész lettem a végére. Saját mérést a runkeeper bénázása miatt nem tudok mondani.
Éremosztás, befutócsomag, és víz, víz, víz!!!! Másra sem tudtam gondolni, csak hogy igyak végre!
Kicsit még eltébláboltam a nagyszínpad környékén. Nem kellett volna, mert mire odahúztam magamat a ruhatárhoz, addigra gigahosszúra nyúlt a sor, és egy órát álltam sorba a hátizsákomért. Állítólag olyan káosz volt odabent, hogy nem találták a csomagokat. Végül mire bejutottam, addigra már egész flottul ment, bár mikor a bácsi kérdezte, hogy milyen táskám van, és mondtam, hogy olyan fekete fila, olyan tescós, akkor megfordult a fejemben, hogy ez vajon mennyire volt segítség, és vajon hány fekete tescós fila hátizsák lapulhatott ott a csomagok között. De végül meglett, szerencsére. Akkor és ott nem volt túl jó sorbanállással tölteni az időt, még úgy sem, hogy végül egész jól elszórakoztattuk egymást ott egy páran, de utólag végülis már mindegy.
Összességében nem volt rossz. Főleg az időeredményemet tekintve. Csak néhány ponton jó lett volna kicsit nagyobb odafigyelés, pl. a szakaszos rajtolásra és a frissítésre jobban oda kéne figyelni. ( a végén futóknál már elfogyott a víz ) És akkor a ruhatárat még nem is említettem. Legközelebb csomag nélkül megyek majd.
