Szülinapi afterparty

Bár van már jó pár hete, hogy megültük a fiúk szülinapját, de a haveros buli mostanra maradt.

Én először külön bulit terveztem a fiúknak. Néztem és találtam is néhány jónak kinéző "nagyfiús" helyet, az iskolásoknak. És kinéztem Milánnak a Sugár játszóházat, ahol már 5 főtől lehet bulit rendezni, szemben a szomszédos Árkádossal, ahol tavaly voltunk Mátéval, és csúcsszuper volt, de 8 fő a minimum. De aztán mikor Máté kifülelte, hogy Milánnak játszóházas bulija lesz, ő is azt akart, így hát azt kapott. Ők nagyon az Árkádot preferelták, nem mintha nagy játszóházas ismereteik lennének, nincsenek, de ott már többször voltunk mások szülinapján is, és azt ismerik és szeretik. Viszont, mikor megtudták, hogy a Sugárban van focipálya is, hát az végképp eldöntött mindent, és ezt  nem nagyon tudta űberelni semmi más. 

Szóval így lett. A múlt heti szombati munkanap miatt, viszont csak most hétvégére volt hely. 

A fiúk szépen ki is találták, hogy akkor kiket hívnak el. Máténak meg is volt a stabil 5 embere, Milán hezitált egy kicsit, ahhoz képest, hogy tavaly senkit nem akart elhívni, most nehéz volt a döntés, hogy a kiscsoportos kis barátnőjét hívja-e meg, vagy még egy pajtit a Csillag csoportból. Végül Délia mellett döntött :) 

Izgatottan vártuk a napot. Ők természetesen a buli miatt. Milánnak minden nap megnéztük a naptárban a csoportszoba ajtaján, hogy mennyit kell még aludni. Máté már nagyfiús rutinnal kezelte a dolgot. Én meg izgultam, mert az iskolás cimbiket nem nagyon ismerem, a szüleiket meg még kevésbé. Egy ilyen buli már csak azért is jó, hogy mi szülők egy kicsit összeröffenjünk. A fiúk kiosztották a gyerekeknek a meghívókat, én pedig írtam minden anyukának emailt. Az iskolás anyukák elérhetőségét nem volt annyira egyszerű kinyomozni, de végül minden meglett, és voltak akikkel telefonon is kapcsolatban voltam. ( Nem tudom pontosan megmondani a pontos arányokat, de biztos vagyok benne, hogy a telefonkönyvemben nagyobb részt vannak az olyan bejegyzések, hogy "xy anyukája", mint a sima keresztnevesek. És még Marci nem is jár oviba. )

És bár még szombaton délben is azt mondtam, hogy lefújom az egész bulit, mert se az egyik, se a másik nem érdemli meg, hogy bulit tartsunk, persze nem mondtam le, és végre eljött a vasárnap délután. Milán aranyos volt az ebédnél, mert az asztal fölött győzködte Mátét, hogy 

- Máté, ma aludjunk ebéd után, jó! 

Aludtak is valamennyit. 

Pontban négykor toppantunk be a játszóház elé, már néhány meghívott ott is volt, néhányan velünk együtt érkeztek. Levetkőztünk, lepakoltunk, becsekkoltunk, a skacok nagyon gyorsan eltűntek a forgatagban. Én váltottam pár szót az iskolás szülőkkel. Ki egy szekrénykulcsot bízott rám, ki egy szemüvegtokot, ki egy kabátot, mert nem ő jön a gyerekért és nem volt nála letét, ki egy kistestvért addig, amíg beugrik valamelyik boltba, szóval volt egy kis kavarodás az elején, de próbáltam minden infót memorizálni, meg a gyerekeket is, mert 5-ből hármat most láttam életemben másodjára. 

Az ovisok is befutottak, teljes lett a csapat. 

A nagyok rögtön a focipályán indítottak, Milánnal kiegészülve. Itt elvoltak egy darabig. Majd Milán csak hozzácsapódott a maga társaságához, és csúszdáztak, ugráltak. Mátéék pedig hol a focipályára tévedtek vissza, hol az ugrálóvárban tomboltak, hol a műanyag motorokkal rendeztek versenyt. Igen, 7 évesen :)

Aztán féltávnál, amikor már mindenki kellőképpen elfáradt, megéhezett és megszomjazott, akkor körbeülték az asztalt, és volt pizzázás, meg tortaevés.

Milán és az ő tüzijátékos tortája :) Úúúgy örült neki!

 Milán és a kis vendégei. Az asztal közepén Milán és Délia, mint az ifjú pár :)

Ajándékosztás az egyik oldalon

Nagyfiúk a másikon

Marci is ott volt, de nem akart fényképezkedni :)

Csocsózás. Csak egy kicsit volt sok a kéz :)

A buli végül egy hatalmas össznépi ovis-sulis párnacsatával végződött a focipályán. Hogy hogyan alakult ez ki, ki kezdte, és ki folytatta, azt nem tudom, mert mire én odamentem már javában ütötték-vágták egymást a párnákkal. Milán elmondása szerint mindenki mindenki ellen volt. 

De ekkor már elkezdtek szállingózni a szülők, és szép lassan csak sikerült mindenkit kiterelni a játszóházból. 

A gyerekek jól érezték  magukat, és úgy elfáradtak, hogy fürdés után nagyjából kettőt pislogtak és már aludtak is, ami azért nem jellemző náluk. 

Jó volt a játszóház is, jó volt, hogy a nagyok és a kicsik is megtalálták a maguk játékát, és végülis elégedett is vagyok, mert a csomagban, amit fizettünk sok minden benne volt. De valahogy nekem hiányzott az Árkádos Kölyökparkos lányok lelkessége és segítőkészsége. Ott pl. nem nekem kellett egyessével összevadászni és asztalhoz ültetni a 10 gyereket, hanem egy nagy hangosbemondóval összeterelték a szülinapi bulisokat. Vagy hogy ott nem volt probléma, ha kértem még egy tányért, sőt, a szülőknek ott ki volt készítve külön tányér-pohár, itt pedig semmi. Igaz, hogy itt cserébe viszont korlátlanul folyt a pattogatott kukorica és az üdítő, ott meg nem. Szóval van ami itt volt jobb, van ami ott volt bejövősebb nekem, szülőszemmel. Gyerekszemmel meg szerintem bármilyen játszóház klassz hely. :) És ez a lényeg tulajdonképpen. 

Most pedig várnak ránk a délutáni maratoni lego összerakások, mert kaptak belőle néhány doboznyit. Már reggel úgy indultak el, hogy délután biztos összerakják azt, amelyikben van egy kakiló bácsi. És tényleg ott van a képen, ül a toitoi wc-n, kezében egy lego wcpapírgurigával. :) Még ilyet!