Hétévente

Tegnap futás közben azon gondolkodtam, hogy mégiscsak van valami abban, hogy 7 évente változunk, megújulunk. Én legalábbis tapasztalom magamon a változásokat. Most a 6-dik hét évemet taposom. (borzasztó még kimondani is). Az előző hétéves ciklusom az anyaságról szólt. Pont a kezdetén született Máté, majd sorra a többiek. Jó néhány évig csak a túlélésre játszottam. Végül Marci születése után jött el a pillanat, amikor éreztem, hogy tennem kell valamit. Különösen, amikor kijött a lumbágóm, és megmozdulni sem bírtam, na az nagy lökés volt, hogy nem lehet mozgás nélkül tovább vinni a hétköznapokat. Először csak a torna volt, majd szép lassan befurakodott mellé a futás, majd tavaly tavasztól őszig teljesen előtérbe is helyezkedett. Most olyan fele-fele arányban csinálom, mert ilyenkor télen nem tudok annyit futni. Hideg is van, sötét is van, és pont amikor már jól esne, akkor már abba kell hagynom. Érzem, hogy kell mellé valami. 

Tavaly csak áprilisban kezdtem a futást, amikor már jó idő volt, ez az első évem, amikor télen sem hagytam teljesen abba. Igaz, legtöbbször csak 6-7 esetleg 8 km-eket futok. Az sem mindig esik jól. Alap esetben a 10 km közeli távokat érzem magaménak. egy 10-12 km-be már sok minden belefér, és nem is annyira rutin, mint a 6 km, amit alig több, mint fél óra alatt lefutok, szóval nagyon kevés.  Ha hosszú futást tervezek, akkor azt már előre fejben el kell döntenem, hogy ma hosszút futok, és már az első lépéstől ezt kell fejben tartanom. Ilyenkor már napközben is figyelek arra, hogy pl. ne egyem degeszre magamat nehéz ételekkel, és bár én egyébként is iszom rendesen, ilyenkor pluszban figyelek arra, hogy napközben is vigyek be elég folyadékot. Nyáron, amikor a félmaratonra készültem, akkor ilyenkor még 1 magnézium pezsgőtablettát is megittam.
Tavaly végül 975 km-t futottam összesen. Ez nagyjából 5200-5300 percet vett el az életemből, vagy adott hozzá, nézőpont kérdése, ami olyan 3,5-4 napnyi futást jelentene, ha nem álltam volna meg sosem.  126-szor húztam futócipőt.  Ha az év utolsó hetét nem lazsálom el teljesen, akkor meglehetett volna az 1000, de hát ellazsáltam. Meg aztán túl hideg is lett. Na de majd az idén! :)
9 hónap alatt percekben is mérhető a fejlődésem. Kezdetben még a 6perc/km-en is túl futottam. Most 5.40-es átlagokat futok, még akkor is, amikor úgy érzem, hogy nem megy a futás. Az első 10 km-et kereken 1 óra alatt futottam. Most 56-57 perc alatt teszem meg ugyanezt  a távot, de nagyon szeretném 55 alá levinni. 

A futás nemcsak hogy remek sportolási lehetőség, és ezáltal szuper alakformáló, de tudat alatt a táplálkozásra is odafigyel az ember.  Futás után pl. sosem jut eszembe nekiesni a hűtőnek és felzabálni mindent. Édességet mondjuk eszek, ha azt nem ennék, akkor az már önsanyargatás lenne részemről, azt meg nem szeretem, az többet ártana a lelkemnek, mint használna a testemnek. Továbbá remek én-idő, mert mikor máskor lehetnék egyedül a gondolataimmal ha nem futás közben :)

Ezzel párhuzamosan viszont kezd kialakulni valamiféle tudatosság is a táplálkozásunkban. Keressük az egészséges(ebb) alapanyagokat, sok zöldséget eszünk, nyers salátát az ebéd mellé, és amennyire csak tudunk próbálunk változatosan étkezni. Nem könnyű ez a menza mellett, és legtöbbször Marci mellett sem, de hétvégén azért odafigyelünk. 

Szóval úgy tűnik, hogy ez a hét év is változást hoz. A kezdetek legalábbis beigazolják ezt a hétéves ciklust.