Ózdon

December 25-én nem keltünk korán. 8 körül néztem meg először az órát, és a gyerekszoba felől ekkor még nem hallottam semmi neszt. A szünet alatt ez a jószokásunk, mármint a sokáig ágyban levés többször is megismétlődött, én pedig csak örvendeni tudtam ennek. 3 gyerekkel a hátam mögött sem szeretek semmit sem kevésbé, mint a korán kelést, télen pedig különösen nem, szünetben és hétvégén pedig extrán nem.

Naszóval, jó sokáig heverésztünk. Aztán nekiálltam csomagolni, és csak csomagoltam, és csomagoltam, és csomagoltam órákon át. Egyre jobban utálok csomagolni, pláne úgy, hogy az egy heti csomagunkba nagyjából a plusz 15-től a mínusz 15-ig mindenfajta ruhát bele kell szuszakolni, plusz csereruha, plusz ünneplős, stb.stb.stb....Szerintem egyáltalán nem csoda, hogy mire odaáig jutunk beüljünk az autóba, addigra nagyjából az idegbaj szélén járok, a vérnyomásom az egekben, számtalan veszekedésen vagyunk túl és sok kedvem az utazáshoz már nincs is. De aztán a fiúk csak elcsendesednek az úton, és akkor már jó, egészen addig míg fel nem kelnek. :)

Először Ózdra mentünk. És hogy, hogy nem? A fiúk minden fa alatt találtak ajándékot :) És csak ettünk, vendégeskedtünk, és ajándékot bontottunk, és játszottunk majd' 3 napon át. De jó is volt :)

Viszik haza Mamához az ajándékot

A legnagyobb ajándék mégis mindig az, hogy a fiúk együtt lehetnek az uncsitesókkal. Pillanatok alatt egymásra hangolódnak, és megy a virgoncság, az összekuncogások, a susmusok. 

Csongor:- Milán, gyere csikizzük meg apa talpát!-sutyorogja

Milán:- Jó! - És összekuncognak. Úgy mint régen vmelyik mesében, amelyikben volt egy nagy barna kutya, amelyik mindig behúzott nyakkal kuncongott. Pont úgy.

A két kicsi

Mindenki a Lórika ajándékával játszik, kivéve az, aki kapta :)

Ózdon még egész emberi idő volt, még ki lehetett mozdulni, csak amikor indultunk vasárnap Szentesre, akkor lett igazán rossz, hideg. A hegyekben volt már pici hó, de egyébként egész úton nem volt semmi fennakadás, szinte szárazak voltak az utak. Haladtunk is, mint a villám, és rekordidő alatt érkeztünk meg a szentesi télbe.