Karácsony itthon

Most, hogy szép csöndesen átcsusszantunk az új évbe, még egy kicsit elidőznék a tavalyi év utolsó napjain. Rögtön kezdem is a karácsonnyal, ami úgy ahogy van eddig kimaradt. Ott hagytam talán abba, hogy állt a fa, és a fiúk reggelre rendelték a Jézuskát. Már csak csomagolni kellett. Készültem is rá egész este, hogy majd a mindenki elaludt, akkor neki is állok, de aztán valahogy csak kiment a fejemből, ( mondom, hogy nem vagyok topon mostanában agyilag (sem)), és már épp a takaróm alá akartam bújni, amikor beugrott, hogy b......s, nem csomagoltam be az ajándékokat!!!! Nem volt mit tenni, nekiálltam, és bár külalakilag biztos nem lett díjnyertes egyik sem, de gondoltam, hogy korán reggel úgysem fogja egyik gyerek sem a csomagolás milyenségét méltatni, a nap egyéb szakában sem egyébként. A csomagok elkészültek és bekerültek a fa alá.

Reggel fél 7 tájban arra ébredtem, hogy Milcsi ott toporog a fejem mellett, és félhangosan azt duruzsolja a fülembe:

- Anya, anya, képzeld el, hogy leszakadt a polc a kisszobában és van 3 ajándék a fa alatt!

Hát így vágtunk neki a napnak. Aztán kiderült, hogy nem a polc szakadt le, bár azon sem csodálkoztam volna, hanem csak a falon lógó erszényes tartó, vagy mi a neve. Olyan ikeás békás. 

Eddigre persze már mindenki felébredt, és már estek is volna neki az ajándékoknak, de mondtuk nekik, hogy had igyuk már meg legalább a kávénkat, és utána legyen ajándékbontás. Végülis nem tiltakoztak, de odatelepedtek a fa alá, és el sem mozdultak onnan.

Rendhagyó módon pizsamás ajándékbontás volt :)

Délelőtt évszakot meghazudtolóan napos idő volt. És mivel az egész adventi időszakban nem jutottunk be a városba, csak én meg Milán voltam bent az Andrássy úton egyik este, és megnéztük a fényeket,  így most kihasználtuk ezt az időt, ( meg volt még némi elmaradásunk ajándékilag) és nagyot sétáltunk a Duna parton, bár fények nappal nem voltak, de útba ejtettük a Vörösmarty téri vásárt, ahol ittunk egy forralt bort, meg meleg teát, és minden annyira jó volt! Nekem egyáltalán nem hiányzott ez a vérfagyasztó hideg, ami az év utolsó napjaiban volt. 

Az Andrássy úton

A Foghíjas és a csülkös háttér

A karácsonyi vacsora a szokásos felejthető halászlé volt, és sült pisztráng. Marci még csak inget sem volt hajlandó felvenni, ami utólag nem is bizonyult olyan rossz döntésnek, mert a fél tányér leves biztos, hogy a trikóján kötött ki, de legalább evett, ami az utóbbi időszakban már mindenképp értékelendő.  Máté pedig egy biciklis kesztyűvel toldotta meg az ünnepi szerelését, de ilyeneken már nem akadunk fenn, és  legalább színben passzolt az ingéhez :)

Aztán volt csillagszórózás, és persze családi fényképezkedés, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Évről-évre egyre bonyolultabb összehozni egy értékelhető családi fotót.

A napot pedig a Reszkessetek betörőkkel zártuk. Napok óta készültünk a nagy közös filmnézésre. Végül csak Máté bírta végignézni, Milán már az elején elaludt. Máténak viszont nagyon tetszett. 

Reszkessetek betörők-nézés közben