Színházas

Karácsony két napján nálunk vendégeskedett anyukám, Klári mama. Mikor kiderült, hogy pontosan mikor jön, és meddig marad, akkor gondoltuk keresünk valami olyan programot, ami nagyon tetszene a Nagyoknak, de az év bármely más napján nem tudnánk Marci miatt elmenni velük. Végül a Magyar Színházban játszott Rumini előadásra esett a választásunk. 

Mátéval most olvassuk, és nagyon tetszik neki. Igaz, még csak az első kötetnél járunk, de reménykedtem benne, hogy ez nem lesz akadálya a jó szórakozásnak. Milán nem szokta az olvasást annyira követni, mint Máté, de azért figyeli ő is, és ismeri a szereplőket, és bár tudtuk, hogy neki még egy kicsit sok lesz ez a színház, főleg időben, de  nem  akartuk  itthon hagyni, mert abból tutibiztos, hogy hiszti lett volna, így ő is jött. 

A fiúk nagyon izgatottak voltak, bár folyton bábszínházat emlegettek, mert ahhoz vannak szokva. 

Az autótól a színházig tartó úton százszor megkérdezték, hogy mikor érünk már oda. Aztán mikor megérkeztünk, és beléptünk, akkor kicsit megilletődtek, de nem nagyon, és már alig vártuk mindannyian, hogy elkezdődjön az előadás. 

Az előadás jóóóó hosszú volt. Az első rész különösen, Milán a vége felé már eléggé el is álmosodott, dőlt jobbra-balra, de azért figyelt. Aztán jött a szünet, és az elfogyasztott perec új lendületet adott neki, és végül kibírta elalvás nélkül, igaz a vége felé már sűrűn kérdezgette, hogy mikor lesz vége, és hogy a gonosz nénitől ő eléggé fél, de a végén nagyon lelkesen tapsolt.
Aztán az autó felé már végig kínlódott, és persze elaludt az autóban 5 percre, ami után ágyban párnák közt már nem jött álom a szemére. A késődélutánt és az estét nem jellemezném.

Az előadás egyébként szuper volt, vicces, humoros, és érdekes. A fiúk nagyon élvezték, Máté különösen. Ő azért már a poénokat is megértette.
Aki teheti és Rumini-fun, az mindenképp nézze meg! Élmény lesz gyereknek, felnőttnek egyaránt.