Mikulásos

Nem nagyon haladok a bejegyzésekkel, de azt azért csak leírom, hogy lakás tele van jó gyerekekkel, merthogy ma reggelre az ablakba készített és előzőleg gondosan kipucolt csizmák, cipők, bakancsok sorra megteltek ajándékkal. 

Nálunk, vagyis Máténál még semmiféle kétely sincs, a Mikulás létét illetően. Fel sem merül benne, hogy az egész csak mese, varázslat, és bár tavaly pl. már nagyon foglalkoztatta, hogy hogy tud bejönni, idén teljesen természetes, hogy a Mikulás mindenhová be tud menni a kéményen keresztül. Az sem baj, ha nincs kémény, mert a Mikulás az tud magának gyorsan építeni egyet mondjuk legókockából  amin lecsúszik, aztán mikor végzett, akkor szétszedi és megy tovább. Hát így van ez kéremszépen!

Hozzánk is valahogy így érkezhetett, mert Máté hallotta, ahogy a plafonon kapirgál valaki, aztán pedig dobbantott a lábával a szőnyegen, de látni nem látta az illetőt, mert a szemét nem merte kinyitni, tudniillik megbeszéltük este, hogy a Mikulás csak az alvó gyerekekhez jön. Gondolom nem merte megkockáztatni Máté , hogy esetleg lebukik :) 

Így hát reggel telepakolt ablak fogadta a fiúkat, és még mindig a kedvenc pillanataim egyike, amikor az izgalommal vegyített csodálkozást látom a szemükben. Amikor évről-évre egy darabig csak állnak, és nem is mernek hozzányúlni a csizmájukhoz, csak nézik, távolról mutogatják, hogy hűűű, ez is van a csomagban, meg azt is hozta a Mikulás. Aztán nagy nehezen csak magukhoz veszik, bontogatják, és egyesével rácsodálkoznak mindenre, amit találnak, legyen bármi is az. És ilyenkor olyan aranyosak, mert tényleg MINDENNEK örülnek, a legapróbb kis csokimikulásra is úgy tudnak nézni, mintha az lenne a világ netovábbja. 

Az oviba ma megy a Mikulás. A fiúk nagyon izgatottak voltak. A szomszédos tánciskolában lesz az ünnepség. Tavaly is ott volt, és az iskolások nagyon jó zenés-táncos krampuszos-manós-télapós műsorral készültek az ovisoknak. Remélem idén is tetszeni fog nekik. 

Mátéék csoportja pedig tegnap a Mikulásgyárban volt, és megnézték a Bogármese című táncjátékot. Kisiskolások táncolják el a mesét, semmi szöveg nincs benne. Máté azt mondta, nem is nagyon értette a sztorit, de azért tetszett neki, mert szépen táncoltak a gyerekek, és szép színes jelmezeik voltak. Én pedig megígértem neki, hogy majd elolvassuk a mesét. 

Szerda este egy doboznyi játékot is összekészítettünk, amit elvitt a Mikulásgyárba. Mivel számomra az egész mikulásgyáras történet csak szerda délután jutott a fülembe, (igen, az ovis kommunikáción lenne mit javítani), ezért meglévő dolgokból válogattunk, pedig olyan sok jó ötletem van/volt/lett volna, amit bele lehetett volna tenni, ami persze még nem késő, mert csinálhatunk még cipősdobozt, pláne, hogy most már Milán is akar vinni egyet. Végül egész korrekt kis pakkot sikerült összeraknunk, kirakóval, könyvvel, építőkockával, memóriakártyával, és néhány aprósággal. 

Ahogy meg reggel néztem őket, főleg Marcit, eszembe jutottak az elmúlt évek mikulásai, és voltak olyan pillanatok, amik mintha már egyszer megtörténtek volna, csak éppen másik gyerek volt éppen akkor kicsi.