Máté 6 éves

"Életünk során jönnek-mennek az emberek. Idegenekből lesznek a barátaink, élettársaink. 
Az a fiú, akinek a nevét sem tudtad valaha, a férjed lesz, és a bömbölő kis hústömegből, akit sohasem láttál, mert a testedből bújt ki, lesz majd a gyermeked, aki melletted nő fel, veled öregszik és életed főszereplője lesz.

Ismeretlen volt. Azt sem tudtad, hogy létezik - most pedig félted, szereted, dühös vagy rá, aggódsz miatta. Ha ezt a szót hallod "szeretet" ő jut eszedbe."

(Müller Péter) 

Máté születésnapja egy kicsit mindig különlegesebb, mint a többieké. Az övére valahogy mindig másképp készülök. Külsőségekben is, és lelkiekben is. Hisz Ő az első, Ő az, aki gyökeresen megváltoztatta az életem, akiért először adtam fel mindent, majd a többiekért sorban egyre többet. Ő az én nagy mesterem, útmutatóm. Ő az, akivel együtt tanulunk. Ő az életet, én az életet Vele, az anyukájaként. Megértést, türelmet, elfogadást. Nem könnyű lecke ez. Néha jó lenne, ha kéznél lenne egy manuál, amit fellapozhatnék, hogy akkor és ott épp melyik csavart kéne meglazítani magamon vagy rajta, hogy kiengedjük a gőzt.

Néha sajnálom, hogy pont Ő az első. Néha azt érzem, nem véletlen, hogy pont Ő lett az. Aki annyira olyan tud lenni, mint én, és aki annyira különbözik is tőlem. Akivel olykor nagyon nehéz megtalálni a közös hangot, máskor meg olyan, mintha együtt lélegeznénk, annyira érzem minden rezdülését.

Van, amikor ránézek, és olyan nagynak látom. Van, amikor ránézek, és még mindig ott van benne az az icipici gombóc, aki 6 évvel ezelőtt ott szuszmákolt mellettem a kórházi ágyon és akiről nem tudtam levenni a szemem. Nemhiába... belémégett az a kép. Örökre. És így is marad ez már. 

Ettől függetlenül ma már a HATODIK születésnapját üljük. Nagyfiú lett. Mindjárt iskolás. 

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, MÁTÉ!

Nagyon szeretünk! 

És hogy milyen volt régen nélküled? Már nem is emlékszem rá...