A Kiscsillagok már délben elkezdtek ráhangolódni a délutánra. Majdhogynem lélekszakadva rohantam az oviba, mert azt gondoltam, hogy a délutáni műsorra tekintettel hamar befejezik az ebédet, és Milán nem szokta nagyon respektálni, ha nem vagyok ott, mire végeznek, konkrétan pityeregni szokott, hogy hogy akkor neki mégis ott kell aludnia. Szóval siettem, de kár volt, mert a kiscsoportban még javában zajlott az ünnepi ebéd. a dadus néni válla fölött belelesve a terembe azt láttam, hogy az asztalok most szépen egymás mellé voltak tolva, hosszú sorba, úgy ülték körbe a gyerek, óvónénik, Zsuzsi néni, mint egy nagy család. Az asztalokon karácsonyi asztaldíszek voltak, és gyertyák világították be a csoportszobát. A háttérben halk karácsonyi zene szólt. Ilyen ünnepi miliőben ebédeltek a kicsik. Jóóóó sokáig. Ebéd után pedig még a sütizés is volt, mert a délelőtt saját kis kezükkel kókuszgolyókat gyúrtak. ezekből még a délutáni partyra is maradt.
A délutáni program 4-kor kezdődött. Milánt 15.40-kor sikerült kiimádkoznom az ágyból. Nem volt túl lelkes, inkább aludt volna még. Morcosságának hangot is adott. Ha nem amiatt nyafogott, hogy ő még fáradt és aludni szeretne, akkor dörmögött és morgott, mint egy kismedve. Végül csak elkészült, és még el sem késtünk.
A program egy kis közös kézműveskedéssel indult, amolyan bemelegítésképpen, és hogy a későn jövők se maradjanak le semmiről :) 3 asztalnál lehetett alkotni, az egyiknél mazsolát lehetett fűzni, a másiknál narancsot díszíteni, a harmadiknál pedig papírcsíkokból karácsonyfadíszt készíteni. Milánnak semmihez sem volt kedve, végül csak leült narancsot díszíteni, de egy lépésre sem lehetett tőle eltávolodni. Máté a papírfüzéres asztalnál telepedett le, ahová végül mi is követtük, és vele együtt már Milánnak is kicsit több kedve volt ragasztgatni. Eközben az egyik apuka citerán karácsonyi dalokat játszott, Marci pedig felfedezett.
A kézműveskedés után a gyerekek a szőnyegre kuporodtak. Milán nem akart odamenni a többiekhez, csakis Mátéval együtt volt erre hajlandó. Így szegény Máténak végig kellett asszisztálnia a műsort Milán kezét fogva. ( Nem ő volt az egyedüli nagytesó a kicsik között, volt még egy nagylány, aki a kistesóját istápolta, és voltak akik az anyukájuk öléből követték végig a műsort. Kiscsoportosok lévén még nagyon rugalmas volt szereplés. )
Az egyik kisfiú szülei egy nagyszerű zenés műsorral kedveskedtek a gyerekeknek és nekünk szülőknek, fuvolán és csellón zenéltek, nagyon-nagyon szépen. Ettől aztán igazán ünnepi lett a hangulat. Akár egy egész estés előadásukat is szívesen meghallgattam volna. A gyerekeket is teljesen lenyűgözte ez a minihangverseny.
Ilyenkor duplán bánom, hogy mi nem játszunk semmilyen hangszeren, mert olyan jó lehet nem csak hallgatni a zenét, hanem elő is csalogatni azt egy hangszerből, és annyira látszik, hogy milyen közösségkovácsoló hatása van a zenének, és milyen fantasztikus érzés lehet, amikor egy közösség egyszerre lélegzik a zene hallgatása közben. Még ezek a kicsi gyerek is teljesen elvarázsolódtak. A fuvolának pedig igazán nagyon mesebeli, elvarázsolós hangja van, szerintem.
Ezután jöttek a gyerekek, akik előadták a fél év során tanult dalaikat, mondókáikat, és énekeltek mikulásos-karácsonyos dalokat. Borzasztó aranyosak voltak, bár Milán pont a végére oldódott fel annyira, hogy végre mozogni láttam a száját, de nem volt ez baj. Végül pedig jó sok karácsonyi dalt énekeltünk együtt, zenei aláfestéssel, szülők -gyerekek- pedagógusok közösen. Nagyon hangulatos volt.
Nagyon jó, kellemes hangulatú kis karácsonyozás volt.
Áldott,Békés Karácsonyt kívánok! ♥
VálaszTörlés