Amikor Marci egyke

Nem volt még eddig példa arra, hogy MarciÚr egyedül uralja a házat, egészen eddig. A Nagyok ugyanis ezen a héten Mamánál nyaralnak és majd csak szombaton jönnek vissza. Indulás előtti nap még szépen összepakoltak a kisszobában, fájó szívvel, de szétszedték a kockavárost, amin azelőtt már napokig dolgoztak, mindezt azért, hogy amíg ők távol vannak, addig MarciÚr szabadon bejárhasson a szobába, ami általában tiltott zóna neki. 

MarciÚr egyszer be is ment, még vasárnap este, amikor hazaértünk Ózdról. Nagyon megörült, hogy nyitva van a szobaajtó, és csak úgy trappolt befelé. Nézett is hátrafelé, hogy mikor jön a tiltó szó, hogy oda aztán nem mehet be, de nem jött, így hát bement. Leült középen, és csak nézett jobbra-balra, hogy akkor most mi van, hol vannak a többiek. Megnézte őket az ágyukban, de ott sem voltak, így hát kijött. Azóta be se dugta oda az orrát. Így már nem is olyan érdekes. 

Ellenben, most hogy nincs társasága, csak én, így elkezdett pakolni. Mindenhonnan le, mindenhonnan ki. fiókokat huzigál ki és módszeresen mindent kirámol, könyvespolcot ránt le, ruhákat dobál szerteszét. Eddig is csinált ilyeneket, perszehogy, csak nem ilyen koncentráltan. És közben folyton magyaráz, brümmög, sikongat, élvezi, hogy végre az ő hangja is hallatszik.

Tegnap este pedig majdnem egyedül felállt. De aztán a háromnegyedénél visszahuppant, és nem próbálta újra. És tök véletlenül éppen videóztam.

A fiúk pedig jól érzik magukat, sokat játszótereznek, kacsákat etetnek, Csongorral bandáznak, olykor-olykor vitatkoznak, és ma focizni készülnek. Komplett focifelszereléssel készültek.

Furcsa, hogy nincsenek itthon, hiányoznak is, de mégis jó most egy kicsit lazulni. Marcival egyedül érezhetően könnyebbek a napjaim, még akkor is, ha épp nem alszik éjjel, mint tegnap, se nappal, mint ma. Persze rengetegszer eszembe jutnak a fiúk, és bár már harmadik napja vannak távol, mégis mindig tele vagyok magamban félbeszakított mondatokkal, amiket nekik mondanék, vagy este is úgy keresem a tenni valót, amikor vacsora-fürdés-tej-estimese-alvás idő van, mert Marci ezeknek a dolgoknak csak a kis töredékére tart igényt. De annak ellenére, hogy nem nagyon szoktunk egymástól napokig távol lenni, sőt inkább egyáltalán nem szoktunk, ahhoz képest egész jól viselem, nincs kényszeres telefonálhatnékom, hogy mi van velük, csak egyszer szkájpolunk egy nap. Ők is jól viselik, igaz, Máté már nagyfiú, Milánnak meg minden jó, ami Máténak az, de egyelőre ők sem panaszkodnak.

Aztán már mindjárt itt is van a szombat és a reunion :)