Tisza-tavi Ökocentrum

Mivel a szállodai szobánkat még délelőtt el kellett hagynunk, de haza még nem akartunk jönni, ezért kis kitérővel a Tisza-tó felé mentünk, és megnéztük a viszonylag új poroszlói ökocentrumot. Gondoltuk, hogy a fiúknak nagyon fog tetszeni, és nem is tévedtünk egyáltalán. Szerencsére a szép napsütés kitartott még keddig, igaz árnyékban azért hűvös  volt, de a napon nagyon kellemesen tudtunk sütkérezni.

Igazi gyerekparadicsom ez, már ahogy beléptünk belebotlottunk egy vízijátszótérbe, ahol lehetett volna evezni, meg tutajozni, meg mozgó deszkákon átkelni a vízen, meg gémeskutazni. A fiúk kipróbálták a tutajozást, de én annyira paráztam, hogy valamelyik belepottyan a vízbe, hogy inkább továbbtereltük őket. A víz egyébként nem volt mély, de nem hiányzott hogy teljesen eláztassák magukat. 

Aztán láttunk őzeket, mindenféle madarakat, pelikánt, és persze kacsákat. És amíg beértünk a kiállítóterembe, addig még két játszótér mellett mentünk el. Szóval akár egy egész napot el tudtak volna itt játszóterezni a fiúk.
HuncutMilán:

A kiállítóteremben megnéztünk jónéhány gusztustalan békát meg siklót, meg gyíkokat, amolyan tiszai fajtájúakat. Én speciel pont utálom ezeket a nyálkás dögöket, a békáktól meg egyenes undorodom is, szóval én simán kihagytam volna, de a fiúknak nagyon bejött. Csakúgy mint a pinceszinten lévő akváriumok, ahol hazánkban őshonos halfajták úszkálnak békésen.   Itt is jó sok ideig csüngtek a korlátokon.  Milánnak különösen tetszett, bár ő a teszkóban lévő halakat is mindig megcsodálja.

A főépület tornyából remek a kilátás a tóra, csodaszép volt a napfényes mocsaras-lápos Tisza-tó a sárguló nádasokkal, bármeddig el tudtam volna bámészkodni. Imádom az ilyen napsütéses, színes őszt, nincs is ennél szebb szerintem.

Egy gyors ebéd után még sétáltunk egy kicsit a sétányon, voltak itt is farkasok, meg gólyák, meg bárányok, de szednünk kellett a lábunkat, mert az idő rohant, Milán egyre jobban fáradt, és a fáradtságával exponenciálisan nő a hisztissége is, és még megígértük hogy játszóterezhetnek egy kicsit, amit szigorúan észben is tartottak.

Bárányokat néznek, akik csak hallgattak:

A játszótéren aztán Milánnál már végképp elszakadt a cérna, nem tudom mi volt a kiváltó ok, mert Feri volt velük, de szinte mindegy is, a lényeg, hogy szerintem az egész park hallotta, hogy M.M. kiskorú ordít mint a sakál. De azért kutyafuttában még megnéztünk egy poroszlói falusi házat, ekkorra nagyjából már lehiggadt Milánunk is, de csak azért hogy 10 perc múlva újrakezdhesse megint valami apróság miatt, úgyhogy gyorsan autóba pattantunk, és meg sem álltunk volna Budapestig, ha Marcika Gödöllő magasságában rá nem zendít, és mivel féltem, hogy a saját nyálába fog belefulladni, így megálltunk egy szusszanásnyi időre.

Amit mi most kihagytunk, de egyszer jó lenne pótolni, az a motorcsónakázás a tavon. Biztos nagyon jó lett volna, de hisztisMilánnal nem nagyon fűlött hozzá a fogam. Majd talán legközelebb, ha addigra lenyugszik. Mondjuk most nem is nagyon lett volna rá időnk. Így is este volt mire hazaértünk.