2012. október 13., szombat

Az úszásról

Kicsit akkor bővebben, hogy is van ez az úszás dolog.

Lehet, hogy ráérne jövőre is menni úszni vagy bárhová máshová, hiszen valóban nincs lekésve semmiről, de
- jövőre sem lesz könnyebb dolgom, mert akkor is ugyanennyi gyerekem lesz, és akkor is rám fog hárulni ez a feladat. Milán okos fiú, másodjára már nem volt probléma az, hogy ő nem úszhat, sőt eszébe sem jutott.
- Máténak most több ovistársa is jár úszni, ezért találta ki, hogy ő is szeretne menni. Ez a próbahónap, hogy meglássuk, hogy egyáltalán tetszik-e neki, és hogy akarja-e tényleg.  Ha igen, akkor a hosszabbtávú jövőben az a terv, hogy felváltva visszük majd őket a barátja anyukájával, a kicsiket pedig a másikra hagyjuk.  Pont ezért, mert többen is járnak most tőlük, gondoltuk, hogy majd könnyebb lesz a szállítás, mert lehet felváltva vinni őket. De egyelőre szeretnék én is ott lenni, amíg meg nem szokja.
-ovirendezésben nálunk már nincs ilyen, nyilván ha lenne akkor nem én cipelném, hanem azt választanám, de ha nincs akkor nincs.
- persze lemondhatnám az úszást, és mondhatnám neki, hogy nem járhat, mert nem tudom őt elvinni, vagy bármit, de nem hiszem hogy feltétlenül az a legjobb megoldás, ha a tesóira hivatkozva vonom meg valamitől, amit szeretne csinálni. Örülök neki, hogy korukhoz képest ragaszkodnak egymáshoz, nem szeretném egy ilyen baklövéssel ezt a jóviszonyt esetleg elrontani. Másrészt megfutamodásnak érezném, és én nem vagyok az a megfutamodós fajta.
- ettől függetlenül még abbahagyhatjuk, ha Máté abba akarja hagyni, semmi sem kötelező, de ha szeretne a továbbiakban is járni, akkor ennek nem lehetek én az akadálya, és nem is leszek, majd kidolgozok (már ki is dolgoztam) egy akciótervet.

Hát nagyjából így van ez most, aztán meg majd alakul. 
Milánra egy kicsit többet/jobban kell figyelni, kicsit ápolgatni kell a lelkét, és figyelnem kell a jeleire, amire bevallom az elmúlt időszakban nemigen figyeltem, mert csak úgy történtek a dolgok maguktól. Sajnos csak akkor kaptam észbe amikor már dőlt a fa, de most hogy magamban helyretettem a dolgokat és észrevettem a miérteket is, most már jó/jobb, és most már fogom tudni orvosolni a bajokat. Remélhetőleg.

4 megjegyzés:

  1. Hajrá. :) Fog ez menni, biztos vagyok benne. Az meg tök jó lesz, ha felváltva viszik őket a szülők, meg az is, ha néha a két kicsit tudod másra is hagyni. :)
    És valóban, nem vagy épp az a megfutamodós fajta. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A felváltva hordás mellett pedig még van olyan opció is, hogy hétvégén mennek a fiúk (Máté meg a barátja) az apukákkal. Szóval vannak még lehetőségek.

      Törlés
  2. Bea drága, remélem, nem bántottalak meg. Tudom, vékony a jég, gyereknevelésben és fociban mindenki szakértő. :D

    Szóval bocsánat, ha okoskodásnak tűnt az előző kommentem, mások vagyunk, én hajlamosabb vagyok lustábbnak lenni, és a gyerekeknek is kevesebb extrát szervezek. (épp elég a háztáji mindennapi). Ami persze, nem feltétlenül a legjobb hozzáállás, de képtelen vagyok megerőszakolni magam. :)

    Hős vagy, és perszehogy menni fog. :) Millió csók!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne viccelj, dehogy bántottál meg! Szó sincs ilyesmiről.
      Nálatok a ház körül van annyi extra, hogy nem csoda hogy nem akarsz még plusz terheket a nyakadba venni. Én meg a kecskéket nem tudnám elképzelni az életemben nap mint nap, tudod:)

      Törlés