Milán egy ideje már rendesen, stabilan jár. Mégis, néha szüksége van egy kis támaszra, biztonságra, kapaszkodóra. Ezt a kapaszkodót néhány hete még a nadrágja szárában találta meg. egyik kezével mindig oda kapaszkodott. Mostanra már nincs szüksége fizikai kapaszkodásra, most váltott, és most az egyensúlyra játszik. Érthető, hisz egyre nagyobb tempót diktál, olykor-olykor kisiklik. Hogy egyensúlyba tartsa magát, gondolom én, egyik kezével menet közben mindig integet. De csak akkor ha szalad. Nagyon viccesen néz ilyenkor ki, de közben meg olyan aranyos:) Én ezt az integetést csak bangómargitozásnak hívom:))) Mert valamiért ez jut róla eszembe. És nem véletlenül:
Íme Milánka: (a fránya kölyökről nem lehet rendes videót csinálni, mert csak kergetjük egymást a lakásban, de azért néhány pillanatra jól kivehető az a bizonyos kézmozdulat)
És ahogy miért hívom bangómargitozásnak? Íme: ( 18-30 másodpercig elég nézni, ott már minden benne van)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése