Egy röpke, de mindennapos délelőtti
káosz után, miután végre sikerült kitalálnom, hogy Milán nem szeretne a
kiságyában forgópörgőzni, hanem inkább a játszószőnyegen heverészne,
Matyinak viszont esze ágában sem volt korához méltó játékkal elütni az
időt amíg én összecsapok egy carnonarát, mert ő viszont forgópörgőzni
akart... szóval mikor végre mindenki a helyére került, és én is a
konyhába, akkor Milánmanó egyszer csak hopp, és hátról hasra fordult.
Hibátlanul. Minden keze-lába jó helyen volt, nem alatta nem fölötte, ott
ahol annak lennie kell.
Szemtanúja nem volt a nagy eseménynek,
én már csak az eredményt láttam, amikor bekukkantottam a konyhából, és
Milki büszkén feszített hasrafordulva, és egy katicabogarat
tanulmányozva.
Persze utána lefotóztam az örömmámorban úszó arcát, de a memóriakártyánk beadta a kulcsot, én nem adja oda a képeimet.
Pörögnek az események:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése